Búcsúja hazájától

1 

Óh, én édes hazám, te jó Magyarország,

Ki keresztyénségnek viseled paizsát,

Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,

Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!

2 

Egriek, vitézek, végeknek tüköri,

Kiknek vitézségét minden föld beszéli,

Régi vitézséghez dolgotokot veti,

Istennek ajánlva légyetek immár ti!

3 

Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,

Azkiknek hátokon az jó vitéz ifjak

Gyakorta kergetnek, s hol penig szaladnak,

Adassék egészség már mindnyájatoknak!

4 

Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség,

Katonatalálmány, újforma ékesség,

Seregben tündöklő és fénlő frissesség,

Éntűlem s Istentűl légyen már békesség!

5 

Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,

S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem,

Maradjon nálatok jó emlékezetem,

Jusson eszetekbe jótétemről nevem!

6 

Vitéz próba helye, kiterjedt sík mező,

S fákkal, kősziklákkal bővös hegy, völgy, erdő,

Kit az sok csata jár, s jószerencse leső,

Légyen Isten hozzád, sok vitézt legelő!

7 

Igaz atyámfia s meghitt jóbarátim,

Kiknél nyilván vadnak keserves bánatim,

Ti jutván eszembe hullnak sok könyveim,

Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim!

8 

Ti is, angyalképet mutató szép szüzek

És szemmel öldöklő örvendetes menyek,

Kik hol vesztettetek, s hol élesztettetek,

Isten s jó szerelem maradjon véletek!

9 

Sőt te is, óh, én szerelmes ellenségem,

Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem,

Ki érdemem - - - - - - - - - - - - - - -

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -

10 

Ti penig, szerzettem átkozott sok versek,

Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek,

Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek,

Mert haszontalanok, jót nem érdemletek.