Correva ansimando, lacero e intirizzito,

Borzolt, fehér Isten-szakállal,

Il mio Signore, il tanto dimenticato,

Tépetten, fázva fújt, szaladt,

Con una scarmigliata, divina, barba bianca,

Az én Uram, a rég feledett,

Nel’ alba cieca e umidiccia,

Nyirkos, vak, őszi hajnalon,

In qualche luogo, sotto il monte Sion.

Valahol Sion-hegy alatt.

Suo capotto: una grande campana,

Egy nagy harang volt a kabátja,

Con le lettere rosse rattoppata,

Piros betükkel foltozott,

Era logoro e accorato, il vecchio Signore,

Bús és kopott volt az öreg Úr,

Batteva, sferzava la nebbia,

Paskolta, verte a ködöt,

Suonava la campana per la messa mattutina.

Rórátéra harangozott.

Nelle mani tremanti tenevo una lanterna

Lámpás volt reszkető kezemben

Nel’anima la Fede mi logorava

És rongyolt lelkemben a Hit

Nella mente: la giovinezza passata:

S eszemben a régi ifjuság:

Percepivo l’odor’ di Dio

Éreztem az Isten-szagot

E di qualcuno, ero alla ricerca.

S kerestem akkor valakit.

Mi aspettò, là, sotto il monte Sion,

Megvárt ott, a Sion-hegy alján

Ardevano  e bruciavano le pietre,

S lángoltak, égtek a kövek.

Stava suonando la campana, mi accarezzava ,

Harangozott és simogatott,

Spandeva lacrime sul mio viso,

Bekönnyezte az arcomat,

Era buono, clemente il vecchio Signore.

Jó volt, kegyes volt az öreg.

Baciai la sua mano, vecchia e aggrinzita,

Ráncos, vén kezét megcsókoltam

Disperato, il cervello mi lambiccavo:

S jajgatva törtem az eszem:

“Com’ è, che ti chiami, vecchio, bel Signore,

»Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,

A cui ho rivolto tante preghiere?

Kihez mondottam sok imát?

Ahimè! Ahimè! Non  me lo ricordo “.

Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.«

“Io, il reprobo per  tutta la vita,

»Halottan visszajöttem hozzád

Da morto, da Te son tornato.

Én, az életben kárhozott.

Sapessi solo dire, un’ infantile preghiera”.

Csak tudnék egy gyermeki imát.«

Lui mi guardò tristemente,

Ő nézett reám szomorún

E continuo a suonare, a suonare.

S harangozott, harangozott.

“ Se sapessi solo il tuo nome grandioso”.

»Csak nagyszerű nevedet tudnám.«

Lui attese, poi scappò all’insù,

Ő várt, várt s aztán fölszaladt.

Ogni passo suo, una battuta del salmo:

Minden lépése zsoltár-ütem:

Salmo mortuario. Ed io piangendo,

Halotti zsoltár. S én ülök

sotto il monte Sion, sto seduto.

Sírván a Sion-hegy alatt.