Alla morte di Babits Mihály

Babits Mihály halálára

1.

Látjátok, annyi szenvedés után most

pihen e hűvös, barna test.

Dopo tanta sofferenza, come vedete,

Csak csont és bőr és fájdalom.

il corpo freddo e scuro si riposa.

S akár a megtépett, kidőlt fatörzs

Solo ossa, pelle e dolore.

évgyűrűit mutatja,

Come il tronco abbattuto del’ albero

bevallja ő is gyötrött éveit.

che i suoi cerchi anulari fa vedere

Csak csont és bőr e test.

confessa anche lui i suoi anni consumati.

De most a nemzeté is

Un corpo fatto solo di ossa e pelle.

csak csont és bőr és fájdalom. Íme,

Anche quello della nazione

Balázs, kihez könyörgött, vedd karodba!

è solo ossa, pelle e dolore.

Ó, requiem aeternam dona ei… Domine!

Ecco, Balàzs, chi stava implorando,

prendilo tra le tue braccia!

2.

O, requiem aeternam dona ei..Domine!

Szavak jöjjetek köré,

ti fájdalom tajtékai!

Oh, parole, fremiti del dolore,

ti mind, a gyásztól tompa értelem

stringetevi intorno a lui.

homályán bukdosó szavak,

Rimanete con me: voi tutte,

maradjatok velem:

parole farfugliate

gyászold omló göröngy,

della ragione, obnubilata dal lutto,

sírj rá a sírra most!

piangi il morto, o zolla, che frani,

jöjj, könnyű testű fátyol

piangi sulla sua tomba.

ó, takard be,

vieni, o velo delicato e coprilo.

s akit már régen elhagyott a hang, -

colui che, dalla voce, da tanto fu abbandonato,

gyászold meg őt, te konduló harang,

campana che rintocchi, porta anche te il lutto.

lebegő lélek és gömbölyű gyöngy,

anima fluttuante, perla rotonda

s gyászolj megint

tu parola csilla, e anche tu stella,

te csilla szó, te csillag,

portate il lutto di nuovo,

te lassú pillantású szó, hold,

luna, tu parola dal sguardo lento,

s ti többiek! ti mind!

tutte le altre, tutte quante.

E' inutile tutto, lo sapevamo da tanto,

3.

cancro ti divora, un mondo intrecciato

Tudtuk már rég, minden hiába, rák

brilla nei tuoi occhi, fatto di cose lontane ed eterne,

marcangol és szemedben ott ragyog

e che sei senza tempo, come le stelle.

egy messzi és örök dolgokból font világ,

s hogy oly időtlen vagy te, mint a csillagok.

Sapevamo che stavi morendo, lo sapevamo,

eppure siamo rimasti cosi orfani con l'Opera.

Tudtuk, hogy meghalsz, tudtuk s mégis oly

La sua grandezza è un esempio. E' l'eccellenza.

árván maradtunk most a Művel itt.

E' vertigine. Che fa battere i cuori.

Nagysága példa. És magasság.

És szédület. Szívet dobogtató.

Chi seguirà le nostre mani a vergare,

malgrado la malattia e la stanchezza...

4.

chi sarà la Misura vivente adesso, per noi?

Ki nézi most tollat fogó kezünket,

Pure questa poesia, guarda,

ha betegen, fáradtan is, de mégis...

come l'ha ridotta in frantumi, il dolore.

ki lesz az élő Mérték most nekünk?

Tu cosa ne pensi? Ecco,

Hogy összetörte már a fájdalom,

anche per i futuri poeti, che fanno

nézd, ezt a költeményt is.

i primi passi titubanti, la misura ormai è l'Opera.

Mit szólnál hozzá? – lám az eljövő

költőnek is, ki félve lép még

most már a Mű a mérték.

E non capisce la nostra essere orfani,

quando chinando la testa diciamo: è morto ormai...

S nem érti árvaságunk,

non ti ha conosciuto, non stava

ha bólintunk: halott már...

seduto al tuo capezzale, non ha preso

nem ismert téged, ágyadnál nem ült,

posto al tuo tavolo.

s nem ült az asztalodnál.

Non saprà più, cosa duole…

non domanda e non viene domandato -

Nem tudja majd, mi fáj...

come noi, tra di noi, -  da anni oramai -

s nem kérdi és nem kérdik tőle sem, –

come parola d'ordine:” chi è andato a trovarlo?

mint egymástól mi, – évek óta már,

Chi lo sa, dimmi, come sta Babits Mihàly?”

mint jelszót, hogy: „ki járt kint nála?

La mano morta non regge più la penna,

Ki tudja mondd, hogy van Babits Mihály?”

i suoi occhi chiusi non vedranno più le notti.

Luce eterna, fiamme che si dilatano,

5.

volano verso di lui, attraverso fumi terrestri.

Halott keze nem fogja már a tollat,

béhunyt szeme nem lát több éjszakát.

Örök világosság, kibomló égi láng

röppen felé a földi füstön át.