Se fosse così anche la morte,
Ha a Halál is ilyen volna csak,
Come questo tramonto di dicembre,
Mint ez a decemberi alkonyat,
Dai passi così felpati, cosi silente,
Ilyen halkléptű, ilyen nesztelen...
Mi tratterebbe bene, garbatamente,
S úgy bánna szépen, szelíden velem,
Mi toccherebbe la mano, come
S úgy érintené meg a kezemet,
Qualcuno, a cui voglio tanto bene.
Mint valaki, kit nagyon szeretek.
Se fosse così anche la morte,
Ha a Halál is ilyen volna csak,
Entrerebbe nella mia stanza silente,
S úgy lebbenne szobámba hallgatag,
Come un alito che spegne la lampada,
Mint egy lámpát-eloltó lehelet,
Neanche noterei, ch’è scesa la tenebra.
Észre se venném, hogy sötétebb lett.
Andrei con lei, lasciando che mi guidi,
Mennék vele, ki helyettem is lát,
Attraverso campi, boschi e mari.
Ugaron, erdőn, tengereken át.
Se fosse così anche la morte,
Ha a Halál is ilyen volna csak,
Non una forma mostruosa e deforme;
Nem ijesztő, titáni szörnyalak;
Ragazzo soave, o una ragazza dolce:
Szelíd fiú, vagy édes, lenge lány:
Mi aggrapperei forte a una mano sua,
Egyik kezében megfogózkodnám,
Nell’altra – con la fiamma discensionale -
Másik kezében - lángjával alá -
- Genio accorato – reggerebbe la torcia.
- Bús géniusz - a fáklyát tartaná.
Se fosse così anche la morte,
Ha a Halál is ilyen volna csak,
Mi abbraccerebbe da dietro le spalle,
Hátulról átkarolná vállamat,
Poserebbe la sua mano sulla mia cartella:
Mappámra tenné hűs, nyugodt kezét:
“Compagno, posa la penna, ora basta!
"A tollat pajtás tedd le, most elég!
Tanto l’ultima poesia non ti riuscirà bene,
Az utolsó vers úgyse lesz már jó,
Suona la sirena della nebbia, la nave parte!”
Tülköl a ködkürt, indul a hajó!"
Se fosse così anche la morte,
Ha a Halál is ilyen volna csak:
Capo scoperto, riccioluto, niente cimiere,
Födetlen, fürtös fő, nem zord sisak,
Non occhiate vuote, ma sguardo profondo,
Nem üres szemgödrök, de mély szemek,
Con cui mi scruta l’anima fino in fondo,
Mik lelkem mélyéig tekintenek,
Rispecchiando quel che là intravede:
S visszaragyogják, mit benne látnak:
L’immagine cara di qualche amico vero.
Drága képét egy-egy jóbarátnak.
Se fosse così anche la morte,
Ha a Halál is ilyen volna csak,
Non scaverebbe fosse umide e buie,
Nem ásna nyirkos, sötét sírokat,
Mi porterebbe attraverso prati grandi,
De vinne szabad, nagy mezőkön át,
Dove suggeremmo la rugiada dei cieli,
Hol szürcsölnénk a mennyek harmatát,
E all’improvviso nella nebbia mattutina,
S hajnali ködben, pusztán, tengeren,
Sparirei in silenzio sul mare e sulla landa.
Egyszercsak úgy eltűnnék csendesen.