1

1 

Sto seduto qui, sul dirupo scintillante.

 Itt ülök csillámló sziklafalon.

La brezza lieve

 Az ifju nyár

del estate novello alita,

 könnyű szellője, mint egy kedves

come il calore di una cena invitante.

 vacsora melege, száll.

Cerco di abituare il mio cuore al silenzio.

 Szoktatom szívemet a csendhez.

Non è tanto difficile –

 Nem oly nehéz -

qui si affluisce, ciò che era svanita,

 idesereglik, ami tovatűnt,

si reclina la testa

 a fej lehajlik és lecsüng

la mano è abbandonata.

 a kéz.

Guardo il costone dei monti –

Nézem a hegyek sörényét -

ogni foglia riflette

 homlokod fényét

la luce della tua fronte.

 villantja minden levél.

Per le vie non v’è nessuno, nessuno,

 Az úton senki, senki,

vedo la tua gonna

 látom, hogy meglebbenti

sollevarsi dal vento.

 szoknyád a szél.

E sotto le fronde fragili,

 És a törékeny lombok alatt

vedo cascar’ avanti i tuoi capelli,

 látom előrebiccenni hajad,

sussultare i tuoi seni e

 megrezzenni lágy emlőidet és

- come il ruscello Szinva fugge via –

 - amint elfut a Szinva-patak -

rivedo, come nasce

 ím újra látom, hogy fakad

sui rotondi sassi bianchi,

 a kerek fehér köveken,

sui tuoi denti, la tua angelica risata.

 fogaidon a tündér nevetés.

2

2 

Oh, quanto ti amo,

 Óh mennyire szeretlek téged,

tu, che nei più profondi meandri del mio cuore,

 ki szóra bírtad egyaránt

hai indotto ugualmente alla parola,

 a szív legmélyebb üregeiben

la solitudine insidiosa, tessitrice dei tranelli,

 cseleit szövő, fondor magányt

e l’universo.

 s a mindenséget.

Tu, che ti stacchi da me, come la cascata

 Ki mint vízesés önnön robajától,

dal proprio fragore, e scappi via piano,

 elválsz tőlem és halkan futsz tova,

finché io, tra le vette della mia vita,

 míg én, életem csúcsai közt, a távol

nella vicinanza del remoto, tuono, grido,

 közelében, zengem, sikoltom,

tribolando per mare e per cieli,

 verődve földön és égbolton,

come ti amo, dolce matrigna!

 hogy szeretlek, te édes mostoha!

3

3 

Ti amo come il bimbo la madre,

 Szeretlek, mint anyját a gyermek,

come i propri silenzi le fosse cupe,

 mint mélyüket a hallgatag vermek,

ti amo come le sale la luce,

 szeretlek, mint a fényt a termek,

come l’anima la fiamma, il corpo la quiete!

 mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

Ti amo come amano la vita i mortali,

 Szeretlek, mint élni szeretnek

finché la morte non sopraggiunge.

 halandók, amíg meg nem halnak.

Custodisco ogni tuo sorriso, movenza,

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,

parola, come gli oggetti caduti, la terra.

 őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.

Come l’acido nei metalli, cosi ti ho incisa

 Elmémbe, mint a fémbe a savak,

con i miei istinti nella mia mente,

 ösztöneimmel belemartalak,

tu, incantevole immagine bella,

 te kedves, szép alak,

dove il tuo essere tutto l’essenziale riempie.

 lényed ott minden lényeget kitölt.

Strepitando passano i momenti,

A pillanatok zörögve elvonulnak,

ma tu sei seduta muta nelle mie orecchie.

 de te némán ülsz fülemben.

Si accendono e cadono le stelle,

 Csillagok gyúlnak és lehullnak,

ma tu sei immobile nei miei occhi.

 de te megálltál szememben.

Tuo sapore, come il silenzio nella grotta,

 Ízed, miként a barlangban a csend,

raffreddandosi aleggia nella mia bocca,

 számban kihűlve leng

con le sue venature fine,

 s a vizes poháron kezed,

a volte intravedo la tua mano,

 rajta a finom erezet,

posata sul bicchiere d’acqua.

 föl-földereng.

4

4 

Oh, di che materia son fatto io,

 Óh, hát miféle anyag vagyok én,

se mi taglia, mi foggia il tuo sguardo?

 hogy pillantásod metsz és alakít?

Che sorta di materia e di luce,

 Miféle lélek és miféle fény

che prodigio degno di stupore,

 s ámulatra méltó tünemény,

che mi permette nell’inezia della nebbia

 hogy bejárhatom a semmiség ködén

percorrere le fertili lande del tuo corpo?

 termékeny tested lankás tájait?

E come il verbo s’è dischiusa alla ragione,

S mint megnyílt értelembe az ige,

nei suoi arcani posso discendere!...

 alászállhatok rejtelmeibe!...

I circoli del tuo sangue, come cespugli

Vérköreid, miként a rózsabokrok,

di rose fremono senza riposo.

 reszketnek szüntelen.

Trasportano la corrente eterna,

 Viszik az örök áramot, hogy

per sbocciare l’amore sul tuo viso,

 orcádon nyíljon ki a szerelem

che tuo grembo abbia il frutto benedetto!

 s méhednek áldott gyümölcse legyen.

Tessono le mille radicine ricamando

 Gyomrod érzékeny talaját

il suolo sensibile del tuo stomaco,

 a sok gyökerecske át meg át

legando e disfacendo i nodi sul filo delicato –

 hímezi, finom fonalát

che la cellula del tuo nettare raccolga tanta schiatta,

 csomóba szőve, bontva bogját -

e i bei cespugli del tuo polmone frondoso

 hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját

stormiscano la propria gloria!

 s lombos tüdőd szép cserjéi saját

La materia eterna felicemente avanza

 dicsőségüket susogják!

nelle gallerie delle tue visceri,

Az örök anyag boldogan halad

la scoria acquisisce una vita ricca

 benned a belek alagútjain

nei pozzi bollenti dei reni operosi!

 és gazdag életet nyer a salak

Sorgono colline ondulate,

 a buzgó vesék forró kútjain! 

dentro di te tremolano costellazioni,

 Hullámzó dombok emelkednek,

si sommuovono i laghi, lavorano i cantieri,

 csillagképek rezegnek benned,

brulicano milioni di animali vivi,

 tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,

insetto,

 sürög millió élő állat,

alghe,

 bogár,

la crudeltà e la bontà,

 hinár,

splende il sole, la luce floreale velata s’incupisce –

 a kegyetlenség és a jóság;

nella tua sostanza vaga

 nap süt, homályló északi fény borong -

l’inconsapevole eternità.

 tartalmaidban ott bolyong

5

 az öntudatlan örökkévalóság.

Come grumi di sangue coagulati,

5 

cascano davanti a te

 Mint alvadt vérdarabok,

queste parole.

 úgy hullnak eléd

L’esistenza balbetta,

 ezek a szavak.

la sol cosa chiara è la voce della legge.

 A lét dadog,

Ma i miei organi alacri,

 csak a törvény a tiszta beszéd.

da cui rinasco giorno dopo giorno,

 De szorgos szerveim, kik újjászülnek

per la quiete si stanno preparando.

 napról napra, már fölkészülnek,

Ma fin allora gridano tutti –

 hogy elnémuljanak.

tu, eletta tra la moltitudine

De addig mind kiált -

di duemila milioni di persone,

 Kit két ezer millió embernek

tu l’unica, tu culla morbida,

 sokaságából kiszemelnek,

tomba forte, letto vivente,

 te egyetlen, te lágy

accoglimi dentro di te!

 bölcső, erős sír, eleven ágy,

(Com’è immenso il cielo d’alba!

 fogadj magadba!...

Schiere brillano nei suoi metalli.

(Milyen magas e hajnali ég!

Mi offende gli occhi questo gran bagliore.

 Seregek csillognak érceiben.

Son perduto, penso.

 Bántja szemem a nagy fényesség.

Sopra di me sento un batter d’ali,

 El vagyok veszve, azt hiszem.

è il battito del mio cuore.)

 Hallom, amint fölöttem csattog,

6

 ver a szivem.)

(Canto marginale)

6 

Mi porta il treno, ti seguo,

 (Mellékdal)

forse, entro oggi ti troverò,

 (Visz a vonat, megyek utánad,

forse questo viso ardente si placa,

 talán ma még meg is talállak,

e in silenzio mi dirai qualche parola:

 talán kihűl e lángoló arc,

Scorre l’acqua tiepida, fatti il bagno!

 talán csendesen meg is szólalsz:

Per asciugarti eccoti l’asciugamano!

Csobog a langyos víz, fürödj meg!

La carne si cuoce, ti placherà la fame.

 Ime a kendő, törülközz meg!

Dove io giaccio, è là, il tuo letto!)

 Sül a hús, enyhítse étvágyad!

 Ahol én fekszem, az az ágyad.)