Ci avviamo verso l'Autunno,

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,

rincorrendoci squittendo, piangendo,

Vijjogva, sírva, kergetőzve,

due sparvieri dalle ali stanche.

Két lankadt szárnyú héja-madár.

L'Estate ormai ha nuovi padroni,

Új rablói vannak a Nyárnak,

sbattono le ali i giovani astori,

Csattognak az új héja-szárnyak,

e combattono battaglie di baci.

Dúlnak a csókos ütközetek.

Voliamo via dall'Estate, cacciati,

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,

ci fermiamo nell'Autunno, da qualche parte,

Valahol az Őszben megállunk,

con piume alzate, innamorati.

Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Sono le nostre ultime nozze:

Ez az utolsó nászunk nékünk:

ci scaviamo nella carne,

Egymás husába beletépünk

e cadiamo morti sul secco fogliame.

S lehullunk az őszi avaron.

1906