Mi hai reso bambino. Il tormento dei trenta

Gyermekké tettél. Hiába növesztett

inverni pungenti, mi ha cresciuto, invano.

harminc csikorgó télen át a kín.

Incapace a camminar’ ma neanche a star quieto.

Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.

Da te mi trascina e spinge ogni mio membro.

Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Ti tengo in bocca, come il cane, il cucciolo,

Számban tartalak, mint kutya a kölykét

provo a fuggir’ per non essere strangolato,

s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.

Gli anni, che il mio destino ha distrutto,

Az éveket, mik sorsom összetörték,

si riversano su di me, in ogni momento.

reám zudítja minden pillanat.

Sfamami – patisco la fame. Coprimi - ho freddo.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.

Sono un avveduto – attendi a me con cura.

Ostoba vagyok - foglalkozz velem.

La tua assenza mi permea, come la corrente, la casa,

Hiányod átjár, mint huzat a házon.

Disponi – e si dissolverà la mia paura.

Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Mi hai guardato, non mi rammento più di niente.

Reám néztél s én mindent elejtettem.

Mi hai ascoltato, e senza parole son rimasto.

Meghallgattál és elakadt szavam.

Fai in modo, che io non sia, cosi inclemente;

Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;

che sappia vivere e morire, anche da solo!

hogy tudjak élni, halni egymagam!

Mia madre mi ha cacciato – sulla soglia giacevo -

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -

vorrei fuggire da me stesso ma è impossibile -

magamba bujtam volna, nem lehet -

sotto di me solo pietre, sopra di me il vuoto.

alattam kő és üresség fölöttem.

Oh,come vorrei dormire! Da te che vengo a bussare.

Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Uomini insensibili come me, ce ne sono molti,

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,

eppur’ dagli occhi loro, lacrime sgorgano,

kinek szeméből mégis könny ered.

ti amo tanto, perché grazie a te, che

Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén

ho imparato amare tanto, anche me stesso.

nagyon meg tudtam szeretni veled.

1936. május