Il magiaro parlò così una volta:
Hajdanában, amikor még
"Se causa che sia causa",
Így beszélt a magyar ember:
(e questo non troppo tempo fa).
Ha per, úgymond, hadd legyen per!
Nei dintorni del Tibisco
(Ami nem volt épen oly rég) -
visse un contadino: Paolo,
Valahol a Tiszaháton
e Pietro, il suo vicino,
Élt egy gazda: Pál barátom,
di loro parla questo verso.
S Péter, annak tőszomszédja;
Pietro e Paolo
Rólok szól e rövid példa.
- come tutti sanno -
Péter és Pál (tudjuk) nyárban
nel calendario d'estate
Összeférnek a naptárban,
tanto d'accordo vanno.
Könnyü nekik ott szerényen
Là è facile, starci calmi,
Megárulni egy gyékényen;
ma attorno la casa dei nostri
Hanem a mi Péter-Pálunk
troviamo ben altra cosa:
Háza körűl mást találunk:
bisticcio, lite continua,
Zenebonát, örök patvart,
chiasso infernale,
Majd felfordítják az udvart;
la vicinanza travolge;
Rossz szomszédság: török átok,
è una iella aver vicini nemici
S ők nem igen jó barátok.
e loro non sono proprio amici.
Ha a Pál kéménye füstöl,
Se acceso il caminetto di Paolo,
Péter attól mindjár’ tüszköl;
a Pietro il fumo dà subito fastidio,
Ellenben a Péter tyukja
Ma se la gallina sua razzola,
Ha kapargál
a Paolo quasi butta giù la casa.
A szegény Pál
Si dibatte di questo e di quello
Háza falát majd kirugja;
che risuona tutto il giardino.
Ebből aztán lesz hadd-el-hadd,
Non cede né l'uno né l'altro
Mely a kert alá is elhat!
e si combattono tutti i membri
Ez sem enged, az se hagyja,
delle loro case, piccoli e grandi,
S a két ház kicsínye, nagyja
si abbaiono pure i loro cani,
Összehorgolnak keményen,
accaniti contro i buchi nelle siepi.
Mint kutyájok a sövényen
Innen és túl összeugat
Ma vengo al punto ora
S eszi mérgében a lyukat.
da quando ci si ricorda,
un albero stupendo di noce
De, hogy a dologra térjek,
nel giardino di Paolo c'è.
Emberemlékezet óta
Un ramo di esso però
Állott egy magas diófa,
da Pietro arrivò,
Díszeűl a Pál kertjének.
ma lui saggiamente non lo tolse,
A szomszédba nyult egy ága,
perchè così gli cadde qualche noce.
Melyet Péter, minthogy róla
A dió is odahulla,
E succede che un giorno
Bölcsen eltűrt, le nem vága.
proprio su quel ramo
Történt pedig egy vasárnap,
si posò un usignolo;
Hogy a fentírt fülemile
lo scelse come altare
Ép’ a közös galyra üle,
e voleva ringraziare
Azt szemelvén ki oltárnak,
Dio per tutto il bene
Honnan Istent jókor reggel
con il suo canto felice.
Magasztalja szép énekkel:
Salutare il bel sole
Megköszönve a napot,
che era ora nascente,
Melyre, im, felvirradott.
la rugiada e il raggio,
A sugárt és harmatot,
venticello e profumo,
A szellőt és illatot;
l'albero dalla fronda verde,
A fát, melynek lombja zöld,
in cui ha il nido, dove
A fészket, hol párja költ,
la sua compagna cova,
Az örömet, mely teli
e per tutta la gioia,
Szivecskéjét elteli;
che riempie il suo piccolo cuore,
Szóval, ami benne él
insomma per tutto il bello
S mit körében lát, szemlél,
che gli sta dentro e lo circonda,
Azt a pompát, fényt és szint,
per tutti i colori, luce, pompa;
Mely dicsőség
per tutto, che senza dubbio,
- Semmi kétség -
per lui fu creato proprio.
Ő érte
Jött létre
E fu tanto bello il suo canto,
Csupán ő érette, mind!
che Paolo che lo stava ascoltando
Elannyira, hogy Pál gazda,
con grande gioia esclamò:
Ki gyönyörrel ott hallgatta,
"Mio Dio,
Így kiáltott örömében:
come fischia bello
„Istenem uram,
il mio uccello!"
Beh szépen
Fütyöl ez az én madaram!”
"E' sua solo l'ombra!
senno dirò una brutta cosa!"
„Kendé bizony az árnyéka!
dall'altro lato della siepe
Mert olyat mondok, hogy még a...”
si sente una parola scortese.
Hangzik átal a sövényen
"E di chi sarebbe" - scatta Paolo -
Egy goromba szó keményen.
"quando sta sul mio albero"?
„Hát kié - pattogja Pál -
"Ma si sente sul mio podere,
Mikor az én fámra száll?”
come vi potrebbe spettare?"
„De az én portámon zengett:
Ma Paolo non cede per niente
Hogy illetné a fütty kendet!”
figuriamoci Pietro, lui neppure.
Pál nem hagyja: őtet uccse!
E parola segue parola,
Péter ordit: ő meg úgyse!
offesa ad offesa,
Többrül többre, szórul szóra,
si salta attraverso la siepe
Majd szitokra, majd karóra,
e vengono poi ai pugni,
Majd mogorván
si strappano capelli,
Átugorván
e se ne danno di santa ragione,
Ölre mennek, hajba kapnak;
il giorno rendendolo felice.
Örömére a szent napnak
E si lasciano pestati a sangue,
Egymást ugyan vérbe-fagyba, -
ma non si deve lasciar perdere,
Hanem a just mégsem hagyva.
la giustizia deve trionfare.
Pál azonban bosszut forral,
Paolo però trama vendetta
És ahogy van, véres orral
e così come sta allora,
Megy panaszra, bírót búsit,
col naso sanguinante
S melyet a vérszenny tanúsit
và dal giudice a lamentarsi
A bántalmat előadja.
mostrando il suo naso
Jogát, úgymond, ő nem hagyja,
come prova del malfatto.
Inkább fölmegy a királyig
Il suo diritto, disse,
Térden csúszva: de a füttyöt,
non lo lascia, e se deve,
Mely az ős diófárul jött,
andrà dal re fino a Buda
Nem engedi, nem! halálig.
anche sulle ginocchia.
Nyomatékul egy tallért dob
Perchè il canto che veniva
Az igazság mérlegébe,
dalla sua vecchia noce
Mit a biró csúsztat a jobb
non lo lascia,
Oldalon levő zsebébe.
no, fino alla morte.
E per dare maggior peso
Pétert sem hagyá pihenni
alla parola, butta un tallero
A nagy ártatlan igazság:
nel piatto della bilancia,
Nem rest a biróhoz menni
che serve la giustizia.
Hogy panaszát meghallgassák.
Prontamente,
Így s úgy történt, - elbeszéli,
il giudice lo mette
Övé a fütty, ő azt véli:
nella tasca destra
Nincs vármegye,
della sua giacca.
Ki elvegye,
Nincsen törvény, nem lehet per,
Neppure Pietro si dà pace
Hisz azt látja Isten, ember! -
per l'ingiustizia così grande,
De, hogy a beszédet össze
come potrebbe riposarsi?
Annál jobb rendben illessze,
Và dal giudice a lamentarsi.
Az ütlegből sokat elvesz
E racconta tutto: il canto è suo,
És a joghoz egy tallért tesz,
senza dubbio, e non c'è potere
Mely is a birói zsebben
che glielo potesse togliere,
Bal felől, a szív iránt,
né legge né causa,
Meghuzódik a legszebben.
perchè è chiaro come il sole,
il canto suo, che dev'essere.
Felderűle a kivánt
Ma per convincere più facilmente,
Nap, mely a vitát eldöntse,
sulle botte un pò tace,
Hogy a fülemile-pörben
e aggiunge un tallero,
Kinek szolgál a szerencse.
al diritto suo,
Ámde a birót most cserben
che il giudice si mette
Hagyja minden tudománya,
proprio sopra il cuore
És ámbátor
nella tasca sinistra
Két prokátor
della sua giacca.
Minden könyvét összehányja,
S minden írást széjjeltúr is:
Ed ecco che finalmente arriva
Ilyen ügyről,
il giorno della sentenza
Madárfüttyről,
in cui il povero giudice
Mit sem tud a corpus juris;
in nome della legge deve dire
Mignem a biró, haraggal
a chi spetta il canto
Ráütvén a két zsebére
dell'usignolo famigerato.
S rámutatván a két félre,
Ma lui non sa proprio che fare
Törvényt monda e szavakkal
e sebbene si consulti
A szegény fülemilére:
con tutti i codici della legge
Hallja kendtek!
di un caso simile non si tratta,
Se ide nem, se oda nem
non sa niente il corpus juris.
Fütyöl a madárka, hanem
Così con grande rabbia
(Jobb felől üt) nekem fütyöl,
e battendo le sue tasche
(Bal felől üt) s nekem fütyöl:
si rivolge ai contendenti
Elmehetnek.
e detta legge: "Sentite:
l'usignolo non canta né qua né là,
Milyen szép dolog, hogy már ma
ma (battendo la tasca destra) a me canta,
Nem történik ilyes lárma,
e (battendo la sinistra) a me canta,
Össze a szomszéd se zördül,
e ora signori andate via".
A rokonság
Csupa jóság,
Però che bella cosa
Magyar ember fél a pörtül...
che questo non succede ora,
Nincsen osztály, nincs egyesség
alla causa nessuno arriva,
Hogy szépszóval meg ne essék,
tra vicini non si litiga,
A testvérek
e i parenti son tanto bravi,
Összeférnek,
non c'è legame o classe
Felebarát
dove la parola gentile non fosse.
Mind jó barát:
Vanno d'accordo i fratelli,
Semmiségért megpörölni,
tutti i prossimi sono amici,
Vagy megenni, vagy megölni
per un nonnulla come questo
Egymást korántsem akarja.
nessuno farebbe mai causa,
De hol is akadna ügyvéd
ammazzarsi, azzannarsi,
Ki a fülemile füttyét
chi potrebbe mai arrivarci?
Mai napság felvállalja!?
Ma recentemente
non ci si immagina neppure
1854.
di trovare un avvocato
ad assumere un tale caso.