Nella profondità, mondi muti e silenti,

A mélyben néma, hallgató világok,

nel orecchio urla il silenzio, il mio grido si eleva,

üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,

ma dalla guerra tramortita lontana Serbia,

de nem felelhet senki rá a távol,

non può giungere alcuna risposta,

a háborúba ájult Szerbiából

e tu sei lontana. La tua voce intreccia il mio sogno,

s te messze vagy. Hangod befonja álmom,

e di giorno, nel cuore lo ritrovo di nuovo,

s szivemben nappal ujra megtalálom,

perciò tacio, mentre intorno a me stormisce,

hát hallgatok, míg zsong körém felállván

fresca al tatto, la superba felce.

sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Quando ti rivedrò, a sapere non mi è dato,

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,

tu che eri sicura, solida come un salmo,

ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,

bella come la luce, bella come l’ombra,

s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,

da te anche da cieco e muto trovarei la strada,

s kihez vakon, némán is eltalálnék,

or’ stai vagando nel paesaggio, mi compari

most bujdokolsz a tájban és szememre

dentro gli occhi, cosi ti proietta la mente,

belülről lebbensz, így vetít az elme;

eri la realtà, sei diventata nuovamente un sogno,

valóság voltál, álom lettél ujra,

nel pozzo della mia adolescenza ricadendo

kamaszkorom kútjába visszahullva

ti interrogo gelosamente, mi ami ancora?

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?

sperando nuovamente che all’acme della

s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,

mia gioventù, forse, un giorno diventi la mia sposa,

a hitvesem leszel, - remélem ujra

ripiombando sulla via delle realtà, lo so

s az éber lét útjára visszahullva

che tu lo sei già. Mia moglie, mia amica,

tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -

ma sei lontana! Oltre tre frontiere spietate.

csak messze vagy! Túl három vad határon.

Il tempo volge all’autunno. Mi lascerà qui ancora?

S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?

Dei nostri baci il ricordo è sempre più vivo,

A csókjainkról élesebb az emlék;

credevo nei miracoli, quei giorni li ho dimenticati,

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,

sulla testa mia fila via la squadra dei bombardieri,

bombázórajok húznak el felettem;

nel cielo ammiravo azzurro dei tuoi occhi,

szemed kékjét csodáltam épp az égen,

ma si annuvolò e le bombe, lassù nei machinari,

de elborult s a bombák fönt a gépben

fremevano, di essere buttate. Ciononostante vivo –

zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -

sono prigioniero. Tutto quel che spero

s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek

ho valutato bene, tuttavia io giungerò da te;

fölmértem s mégis eltalálok hozzád;

ho percorso le distese dell’anima per te,

megjártam érted én a lélek hosszát,

le strade dei paesi; sulle braci roventi,

s országok útjait; bíbor parázson,

se è necessario, come per magia passerò

ha kell, zuhanó lángok közt varázslom

tra le fiamme cascanti, eppur’ ritornerò;

majd át magam, de mégis visszatérek;

se serve sarò tenace come la corteccia sul’albero,

ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,

la calma, che è l’arma e il potere degli uomini

s a folytonos veszélyben, bajban élő

selvaggi, che vivono costantemente nel pericolo

vad férfiak fegyvert s hatalmat érő

e in mezzo ai guai, mi rassicurerà e come

nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:

un’onda fresca: la lucidità di 2 x 2 cade su di me.

a 2 x 2 józansága hull rám.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,

Lager Heidenau, tra gli monti sopra Žagubica

1944. augusztus-szeptember

agosto – settembre del 1944