Ruggisce il contrabbasso, tal melodia strana,

Brummog a bőgő, jaj, be furcsa hang,

S’intromette anche la campana fessa,

Beléjekondul a repedt harang,

Cani ululano cupamente alla luna,

Kutyák vonítanak a holdra fel,

I corvi rispondono dalla sponda opposta.

A túlsó parton varjúraj felel.

Ruggisce il contrabbasso, la sposa s’è fatta donna,

Brummog a bőgő, asszony lett a lány,

La vita qui non è fatta di burle e di enigma,

Az élet itt nem móka s nem talány,

Il vino viene bevuto, la donna conciata,

A bort megisszák, asszonyt megverik

E si suda dal mattino alla sera.

És izzadnak reggeltől estelig.

Ma d’inverno, d’inverno il mondo si ferma,

De télen, télen a világ megáll

Il silenzio delle infinite sere ci aspetta,

És végtelen nagy esték csöndje vár,

L’uomo orso dorme e brontola nel sonno,

Az ember medve, alszik és morog.

Dentro gli uomini, fuori il cane, suo fedele amico.

Benn emberek és künn komondorok.

Ruggisce il contrabbasso, anche la luna si spegne,

Brummog a bőgő, elhervad a hold,

Il paraninfo svuota fino in fondo il suo bicchiere,

Fenékig issza a vőfély a bort,

Albeggia piano sulla landa dalla nebbia coperta,

Már szürkül lassan a ködös határ,

Nei campi, la Morte falciatrice vaga.

És a határban a Halál kaszál…