L’Autunno a Parigi ieri è scivolato,

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Sul viale San Michele è muto passato,

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

In canicola, sotto le quieti chiome

Kánikulában, halk lombok alatt

E ha incorso in me.

S találkozott velem.

Ho proprio camminato verso la Senna

Canti-sterpi ardevan nell’anima,

Ballagtam éppen a Szajna felé

Fumosi, anomali, mesti, scarlatti

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Pel segno della mia morte.

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

L’Autunno m’ha raggiunto e bisbigliato,

Arról, hogy meghalok.

Il viale San Michele ha tremato,

Son ronzando svolazzato sul viale

Elért az Ősz és súgott valamit,

Le scherzose fogliame.

Szent Mihály útja beleremegett,

Oh, tempo! L’Estate non è ceduta,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Ma l’Autunno ridendo ha dato la fuga.

Tréfás falevelek.

È qua passato e  io lo so soltanto

Sotto le fronde di pianto.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.