“E là c’era un uomo,
"Vala pedig ott egy ember, ki harmincnyolc
che giaceva malato da
esztendőtől fogva való betegségben
trentotto anni.”
fekszik vala."
Giovanni ev. V. 5.
János ev. V:5
Per trentotto anni è stato malato…
Harmincnyolc esztendeig volt beteg...
Trentotto anni… oh, un mare di tempo,
Harmincnyolc év... ó idő-rengeteg,
O, giorni lenti come le lumache,
Ó, csigalassan kúszó nappalok,
O, notti che non hanno mai fine!
Ó, végevárhatatlan éjjelek!
O, rumore che ammattisce, silenzio che tormenta,
Ó, zaj, mely őrjít, ó, csend, mely gyötör,
O, tortura impotente, disgusto laniante,
Ó, tehetetlen kín, maró csömör,
O, grandi occasioni per l’eternità perse,
Ó, nagy alkalmak örökre múlása,
Piccoli, dolci momenti che scivolano via
Kis, édes percek tovasuhanása
Invano, inafferrabilmente, -
Hasztalanul, megfoghatatlanul, -
La palma i suoi frutti li portò invano,
Hiába termett datolyát a pálma
E germogliò, come consolazione l’ulivo.
S hajtott ki az olajfa vigaszul.
Per trentotto anni è stato malato,
Harmincnyolc esztendeig volt beteg,
Peso per tutti, peso per sé stesso, -
Mindenki terhe, magának teher, -
Nel arco dei trentotto anni pesanti come il piombo,
Harmincnyolc ólomlábú év alatt
Nell’anima, nella penombra dell’officina
A fátum mindent elcserél-kever
Profonda, il fato cambia – mischia tutto.
A lélekben, a mély műhely-homályban.
Questo cuore poteva diventar’ pietra,
Ez a szív kővé keményedhetett,
O forse traboccare di verecondia,
Túlcsordulhatott alázatosságban,
Per trentotto anni è stato malato:
Harmincnyolc esztendeig volt beteg:
Se era innocente, questo lo rese peccatore,
Ha ártatlan volt, bűnössé lett tőle,
Se era peccatore, candido divenne,
Ha bűnös volt, kitisztult hófehérre,
Se aveva dignità: diventato un straccio,
Ha volt önérzet benne: ronggyá válott,
Se caparbio come la roccia: in polvere si sfaldò,
Ha volt szikla-dac: finom porrá málott,
Giaceva in riva al lago, e guardò nel lago…
Feküdt a tóparton, s a tóba nézett...
Il lago, questa è stata l’unica magia.
A Tó, ez volt az egyetlen igézet.
Il lago, la Betzaeta, la guarigione:
A Tó, a Bethesda, a gyógyulás:
Immergersi nella sua ossessa acqua santa,
Leszállani szent, megszállott vizébe,
Quando lo prende la grande „turbolenza”,
Mikor rájön a nagy "háborodás",
Quando su di lui scende l’angelo di Dio,
Mikor rászáll az Isten angyala,
Con le ali pesanti percuote la spuma,
Súlyos szárnyával sujtja a habot,
E i balsami salvifici come bolle di perla,
S gyöngy-buborékként a titkos mélyből
Sorgono dalle profondità segrete.
Fakadnak a megmentő balzsamok.
Il Lago… era vicino, eppure lontano,
A Tó... közel volt, s mégis messze volt,
Irraggiungibile come le stelle.
Elérhetetlen, mint a csillagok.
Gli altri l’hanno comunque raggiunto,
A többiek mégis csak lejutottak,
L’hanno raggiunto i paralizzati, i ciechi
Lejutottak a bénák, a vakok
Qualcuno li aveva portati, altri sorretti,
Valaki vitte, támogatta őket,
Che possano mettere per primo il piede nell’acqua,
Hadd lépjenek a vízbe legelsőnek,
E colui che a lungo aveva sopportato e sanguinato,
S ki soká tűrt, sokáig vérezett,
Per una volta, comunque, come primo arrivato.
Egyszer mégis elsőnek érkezett.
Solo lui, solo lui non è arrivato…
Csak ő, csak ő nem érkezett oda...
Non c’era chi lo sorreggesse, chi lo portasse giù,
Nem volt, ki támogassa, levigye,
Forse era così pesante, cosi incapace,
Talán oly súlyos volt, oly tehetetlen,
Peccatore la sua spoglia, morta - vivente,
Oly bűnös élő-halott teteme,
Che forza umana non lo potesse reggere.
Hogy ember-erő el nem bírta többé.
Passo di nuovo la grande turbolenza,
Elmúlt megint a szent háborodás,
La grande occasione, la magia fausta,
A nagy alkalom, a boldog varázs,
E volo via nuovamente l’angelo di Dio,
Elszállt megint az Isten angyala.
L’ultima figlia della gioia defunta:
A halott öröm utolsó leánya:
La fata speranza dei boccoli verdi chiari,
A halványzöld fürtű tündér-remény,
Anche lei s’è rifugiata alla fine del mondo.
Az is a világ végére szökött.
Fu notte, sopra Betzaeda brillarono
Éj lett, ragyogtak irgalmatlanul
Implacabilmente le stelle.
A csillagok a Bethesda fölött.
Ma indomani mattina Gesù passò di là –
De másnap reggel Jézus arra jött.
Cluj - Napoca, 16 maggio 1928
Kolozsvár, 1928 május 16