Il poeta
KÖLTŐ
Avresti dovuto domandarmi, quando ero un feto...
Kérdeztél volna csak magzat koromban...
Oh, se lo sapevo, lo sapevo bene!
Ó, tudtam, tudtam én!
Sbraitavo, non voglio il mondo! è spietato!
Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba!
Il buio mi colpisce opaco, la luce è tagliente!
tompán csap rám a sötét és vág engem a fény!
Son sopravvissuto. Ormai ho la testa dura.
És megmaradtam. A fejem rég kemény.
Solo i polmoni si son rinforzati, ho pianto tanto!
S tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én.
La voce
A HANG
Le onde rosse della scarlattina e del morbillo
S a vörheny és a kanyaró
ti hanno scaraventato sulla riva,
vörös hullámai mind partradobtak.
Una volta ti volle inghiottire il lago, - ma poi ti sputò.
Egyszer el akart nyelni, - aztán kiköpött a tó.
Cosa pensi, perché il tempo ti prese a benvolere?
Mit gondolsz, miért vett mégis karjára az idő?
Il cuore, il fegato, i due lobi del polmone,
S a szív, a máj, a szárnyas két tüdő,
quel macchinario zaccherato e misterioso fanno
a lucskos és rejtelmes gépezet
un buon servizio…ma perché? quel fiore infausto,
hogy szolgál... ó miért? s a rettentő virág
il cancro, non stara mica alignando nel tuo corpo.
nem nyílik még husodban tán a rák.
Il poeta
KÖLTŐ
Son nato. Ho protestato. Eppure sono, qua.
Születtem. Tiltakoztam. S mégis itt vagyok.
Son cresciuto. Mi domandi: perché? mah! chi lo sa.
Felnőttem. S kérdezed: miért? hát nem tudom.
Avrei voluto essere sempre un uomo libero,
Szabad szerettem volna lenni mindig
lungo la strada gli aguzzini mi hanno scortato.
s őrök kisértek végig az uton.
La voce
A HANG
Sei stato sulle cime lucidate dal vento,
Jártál szellőtől fényes csúcsokon,
hai veduto al tramonto, una capriola quieta,
s láttál, ha este jött, a hegyre töppedt
inginocchiata nella macchia avvizzita;
bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát;
hai veduto gocce di resina sul tronco del'albero,
láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet,
giovinetta nuda, dal fiume passare sulla sponda,
s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni
e si posò un grande cervo volante sulla mano tua...
s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár...
Il poeta
KÖLTŐ
Dalla prigionia non si vede neppure questo.
Rabságból ezt se látni már.
Fossi nato montagna, una pianta o un uccello…
Hegy lettem volna, vagy növény, madár...
Pensiero consolante, di un attimo,
vigasztaló, pillangó gondolat,
fugace pensiero divino. Oh, Libertà,
tünő istenkedés. Segíts szabadság,
aiutami a trovare, finalmente la mia Patria!
ó hadd leljem meg végre honnomat!
La cima di nuovo, il bosco, la donna e cespugli,
A csúcsot ujra, erdőt, asszonyt és bokrokat,
le ali dell'anima che si bruciano nel vento!
a lélek szélben égő szárnyait!
Nascere di nuovo, in un mondo nuovo
És megszületni ujra új világra,
quando accecante, tra i vapori dorati,
mikor arany gőzök közül vakít
si alza il sole sui primordi dei giorni.
s új hajnalokra kél a nap világa.
Tutto tace, tace ancora, ma alita la tempesta,
Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell,
dai rami pendono frutti maturi.
érett gyümölcsök ingnak az ágakon.
vento leggero trasporta la farfalla, vola,
A lepkét könnyü szél sodorja, száll.
e tra gli alberi, oramai la morte sospira.
A fák között már fuvall a halál.
Ormai lo so, mi sto preparando alla morte,
És már tudom, halálra érek én is,
l’onda del tempo mi rialza, mi molla;
emelt s leejt a hullámzó idő;
sono stato prigioniero, la mia solitudine
rab voltam és magányom lassan
come la luna crescente aumenta.
növekszik, mint a hold karéja nő.
Sarò libero, mi assolverà la terra,
Szabad leszek, a föld feloldoz,
e il mondo, distrutto sulla terra,
s az összetört világ a föld felett
piano avampa. Le tavolette son crepate!
lassan lobog. Az írótáblák elrepedtek.
Vola in alto, fantasia dalle ali pesanti!
Szállj fel, te súlyos szárnyu képzelet!
La voce
A HANG
Ondeggia la frutta, cade, se è matura;
Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik;
ti calmerà, pien’ di ricordi, la terra profonda.
elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld.
Il fumo della tua rabbia salga ancora fino al cielo:
De haragod füstje még szálljon az égig,
scrivi sul cielo, se ormai è tutto perduto!
s az égre írj, ha minden összetört!
1943. március 15.