1918.
1918.
Sui miei nervi musica apocalittica
Idegeimen apokaliptikus
s’infuria, il mondo è un babelico letto
zene tombol, bábeli gyermekágy
puerperio, che trema e scricchiola nel
a világ, véres lében remeg és
liquido sanguinoso – ohi, ch’è colui,
csikorog - ó jaj, ki a kínokban
che tra i dolori, tra i dolori travaglia?
ki a kínokban vajudó? Én vagyok,
Sono io, sei tu, siamo noi, siamo diventati
te vagy, mi vagyunk, egy lett mindenki
tutt’uno in quest’apocalissi dello strazio,
e kínok apokalipszisában, e
ci dimeniamo in questo convulso letto
véres ágy vonaglásában, rángunk és
sanguinoso e scorrazziamo come ratti
futkosunk, patkánymódra, óriás
sotto i piedi enormi, ohi! Nell’aria, fetida
talpak alatt, jaj! véres és vértelen
dai cadaveri, scintillano falciole sanguinanti
kaszák villódzanak a tetemszagú
e incruenti, la peste alita addosso, dai
légben, és torkon lehel a ragály
castelli d’ossa musica estranea suona
csontpalotákból idegen zene szól
e si diffonde il paradiso delle tempeste.
viharok paradicsoma kibomlik.
Cielo e terra, cosa avete da dire? Cielo, cosa
Mit szólsz, ég és föld? Mit rántasz, iszonyú
porti con te nell’anno nuovo? La terra tace,
új esztendőkbe, ég? A föld hallgat és
gira tetramente nel suo inverno inclemente –
zordan karikáz sötét telében - de egyszer
ma un giorno dovrà svegliarsi, e allora cosa
ébrednie kell, és akkor mit mond majd
dirà con la sua bella e immutata primavera,
változatlan szép tavaszával, mit mond
con i suoi boschi distrutti, cosa dirà con le sue
feldúlt erdeivel, mit mond eleven
forze vive, cosa dirà con i suoi fiori selvatici
erőivel, mit mond rettenetes
dai mille occhi loquaci, che nascono sui suoi
ugarain kisarjadó vadvirágok
terreni dannati – Uomo, tu depravato, cattivo,
ezer beszédes szemeivel - Ember,
sanguinoso giocatore d’azzardo, rinvenendoti
te züllött, véres, rossz kártyás, éji veszett
sul prato, dopo la notte in cui hai perso al gioco,
játékodból a réten ocsudva, - hogy fogsz
come guarderai negli occhi dei fiori selvatici?
a vadvirágok szemeibe nézni?