Io scompaio ormai dietro la mia opera,

Én eltűnök már a művem mögött,

Come sotto i fiori la tomba ammaccata,

Mint horpadt sír a virágok alatt

Come la spossata, pallida luna mattutina,

Mint sápadt, elgyötört hajnali hold,

Quando il sole espugnando il cielo, s’affiora.

Ha tért foglalva felbukkan a nap.

Io scompaio ormai dietro la mia opera,

Én eltűnök már a művem mögött,

Come sotto l’edera sprofonda la rovina,

Mint repkény alatt elsüllyed a rom,

Come dietro una nuvola di miraggio,

Mint délibábos felhőzet mögött

Si nasconde la cima desolata.

Elrejtőzik a kietlen orom.

Sotto i fiori inutile cercare la tomba,

Virágok alatt ne keresd a sírt,

Cercar’ la luna nella luce del sol’, a che serve?

Napfényben holdat keresni: minek?

Sotto l’edera la rovina, oltre nuvola la cima:

Repkény alatt rom, felhőn túl orom:

Non vi è alcun beneficio per nessun vivente.

Nincs abból haszna, élve senkinek.

Fiore, l’edera, raggi del sole, miraggio,

Virág, repkény, napsugár, délibáb,

Annunciate che dentro di voi son presente,

Hirdessétek, hogy bennetek vagyok,

E coloro che vi sono di dietro o sotto,

S ki mögöttetek, alattatok van,

Son solo tomba, rovina, luna pallida e morte.

Az már csak sír, rom, halvány hold, halott.