Il dolore è un grigio, muto postino,

A bánat szürke, néma postás,

con occhi azzurri  e con  magro volto,

Sovány az arca, szeme kék,

dalle spalle strette pende il borsetto,

Keskeny válláról táska lóg le,

il suo mantello è scuro e meschino.

Köntöse ócska, meg setét.

Un modico tic-tac pulsa nel suo torace,

Mellében olcsó tik-tak lüktet,

sulla via paurosamente fugge,

Az utcán félénken suhan,

striscia contro le pareti delle case

Odasímul a házfalakhoz

e sotto il  portone sparisce.

És eltűnik a kapuban.

Poi bussa: c'è posta per te.

Aztán kopogtat. Levelet hoz.

1922. okt.