Signore, son cosi uguali tutti i tuoi servi,

Uram, olyan egyforma minden szolgád

E son di ugual misura tutte le tue chiese,

És oly egyforma minden templomod,

E del tutto indifferente, se in cima della torre

S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra

Vien’ appuntato la stella o una croce.

Keresztet tűznek-e vagy csillagot.

Signore, con la mia preghiera ti lascio in pace,

Uram, én békén hagylak az imámmal,

Ma non voler’ niente neppure Tu, dal mio cuore,

De Te se kívánj a szívemtől semmit,

Sono una tavola di pietra consunta, ahimè

Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor

Le acquazzoni hanno lavato via le tue leggi.

Mosta le rólam a Te törvényeid.

Signore, siam’ creatori tutti e due,

Uram, teremtők vagyunk mind a ketten,

Tant’vero che l’anima Tu me l’avevi data,

Amily igaz, hogy a lelkem Te adtad,

E’ vero altrettanto, che son io che Ti plasmo,

Olyan igaz, hogy én formállak Téged

E su di me, Signore, non hai un altro potere.

És nincs Uram, én rajtam más hatalmad.

Eppur’ signore, mentre sul fil’ d’erba ti culli,

Mégis Uram, míg ringsz egy fűszál selymén,

Finché nereggi in fondo a una spira,

Amíg sötétlesz mélyén egy örvénynek,

Finché Ti vedo iscritto con lettere di stelle,

Amíg csillagbetűkbe írva látlak:

Signore, io e Te ci incontreremo ancora.

Uram, lesz még találkozásom Véled.