Di che biondo ella fosse ormai non so,

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

Però i campi sono biondi se il caldo

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Viene con ricca messe d'oro, lo so,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,

E l'avverto un'altra volta in quel biondo.

S e szőkeségben újra érzem őt.

Non so già: di che azzurro era il suo sguardo,

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már.

Ma negli squarci di cielo autunnale

De ha kinyílnak ősszel az egek,

Nell'addio languido di settembre

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

Al color dei suoi occhi ancora approdo.

Szeme színére visszarévedek.

Di che seta era la voce neppure so,

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

Ma in risveglio il prato se sospira,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

La calda voce di Anna pare giunga

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Da primavera remota come il cielo.

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.