Sul fiume

A Csöndnek

del Silenzio

folyóján

un paio d’assi

pár deszka-

di legno.

darab.

Di che suono è questo silenzio? Ribolle croscia la schiuma.

Mi zajból van e csönd? Zubog zúg a hab.

I ciechi

Támolygva

s’accalcano

tolongnak

barcollando

a hídon

sul ponte,

vakok

piccole ingobbite, ingenue figure nipponiche.

kis görnyedt, japános, naiv alakok.

Dal loro

A lelkük

corpo l’anima

a testből

non vede

ki sem lát

mai fuori.

soha.

Il muschio viscido aveva ricoperto le assi.

A deszkát belepte iszamlós moha.

Ne ringhiera

Se korlát

ne griglia del ponte

se hídrács

tutti piegati

legörbülve

all’ingiù

mind

Sino al pavimento

Padlóig

in cintola

derékban

rimpiccioliti

letörpülve

tutti

mind

laggiù con le mani tastano la via da fare

lenn útat magának kezével tapint

vacui bulbi oculari

üres szemgolyójuk

guardano in giro

szanaszét tekint

le loro natiche invece puntano

faruk meg feltolva

all’insù verso il cielo austero.

a zord égnek int.

Tutti vacillano

Mind bukdos

barcollano

botorkál

indifesi

gyámoltalanul

E a volte

És olykor

afferrano

kezével

il niente

a semmibe nyul

con le mani

És olykor

E a volte

tört lécen

sul asse rotto

hintázni tanul.

imparano a dondolare.

És néha

E a volte

fülükbe

giunge

jön egy

alle orecchie

csobbanás:

un tonfo:

És néha

E a volte

szemükbe

spruzza

csap egy

l’acqua

loccsanás:

nei loro occhi:

a Csöndbe taszítja le társát a társ.

compagno spinge il compagno giù nel Silenzio.

S mi zajból

Di che suono

van e Csönd?

è il Silenzio?

Zubognak a

Croscia

habok.

la schiuma.

A Csöndnek kis hídján tolongnak a

Sul piccolo ponte del Silenzio s’accalcano

vakok.

i ciechi.

Egy bús fűz hullatja ágak záporát.

Un mesto salice sparge i suoi numerosi rami.

Széles hold kacagja, mint gúnyos barát

La luna piena deride, come un amico salace,

szegény kis támolygó vakoknak farát.

le natiche dei poveri ciechi barcollanti.

1913

1913.