T’attendo senza sosta. Rorida è l’erba,

Egyre várlak. Harmatos a gyep,

t’attendono anche gl’alberi ingenti da chioma fiera.

Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.

Sono rigido e tremo a volte,

Rideg vagyok és reszketeg is néha,

sono solo in quell’agghiacciante notte.

Egyedül olyan borzongós az éjjel.

Se tu venissi, intorno il prato spianato farebbe

Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét

e un silenzio, grande silenzio sarebbe,

És csend volna. Nagy csend.

però sentiremmo la musica misteriosa

De hallanánk titkos éjjeli zenét,

eseguita dal nostro cuore sulle nostre labbra

A szívünk muzsikálna ajkainkon

e adagio ci fonderemmo, in color rovente

És beolvadnánk lassan, pirosan,

sull’altare fragrante ardendo

Illatos oltáron égve

nell’immenso firmamento.

A végtelenségbe.

1922 első fele