Al poeta rumeno, Lucien Blaga, in occasione della rappresentazione teatrale del suo poema drammatico, intitolato “Xamolxe”, dalla parte del Teatro Ungherese di Cluj – Napoca

Lucian Blaga, erdélyi román költőnek abból az alkalomból, hogy "Zamolxe" című drámai költeményét a kolozsvári Magyar Színház magyarul bemutatta.

Da tempo corre voce che il viso della tua anima

Rég rebesgetik, hogy a lelked arca

Somigli al viso della mia anima.

A lelkem arcához hasonlatos.

Ieri ti ho veduto nello specchio segreto

Költészeted titok-tükrében

Della tua poesia:

Tegnap megláttalak:

E’ vero.

Igaz.

Dimoravamo agli antipodi

A rengeteg két ellenkező végén

Di un infinito: tu ed io.

Lakoztunk, Te meg én.

Non sapevamo dell’esistenza un’dell’altro.

Egymásról azt sem tudtuk, hogy vagyunk.

Stavamo come due rocce: io qui, Tu là.

Mint kősziklák álltunk: én itt, Te ott.

Eppure lo stormire della foresta, la sonorità del cielo,

S az. erdő zúgása, s az ég zengése

Dentro di noi lo stesso eco aveva generato.

Belőlünk mégis egy visszhangot csalt.

Or’ tenderei la mano verso di te.

Kinyujtanám most feléd a kezem.

Eppure non la tendo.

És mégse nyujtom ki.

Tra di noi v’è una foresta nera.

Fekete erdő van közöttünk,

Tra di noi v’è un fossato amaro,

Keserű árok van közöttünk,

Tra di noi, statue abbattute, campanili smorzati

Ledöntött szobrok, elnémult harangok

S’aggirano come fantasmi.

Kísértenek közöttünk.

Lo so: per tutto questo Tu colpa non ne hai.

Tudom: Te mindezekről nem tehetsz.

Tu sopporti la sorte del “vincitore”,

De hordozod a "győztes" végzetét,

Come io quello del fallito.

Amint az elbukottét hordom én.

Cluj – Napoca, marzo 1924

Kolozsvár, 1924 március