Davanti a noi s'è nascosto il giorno della clemenza,

Elbújt előlünk az irgalom napja,

a forza di leggere s’è sbrindellata la bibbia,

ronggyá olvastuk már a bibliát,

lo squillante annuncio del giudizio finale

s a harsonás, ítéletes világvége,

chissà dove si trova ancora.

ki tudja, merre még.

L’autunno, l’inverno, poi di nuovo estate –

Az őszre tél és újra nyár -

seppur riscaldata, la nostra stanza è fredda.

ha fűtjük is, hideg a szobánk.

Platone e Cant ormai sappiamo a memoria,

Plátót és Kantot betéve tudjuk,

facciamo grandi sbadigli dalla noia.

odvasakat ásítunk.

Come se stessimo seduti alla stazione,

Mintha pályaudvaron ülnénk,

aspettando qualche treno svogliatamente.

únosan valami vonatra várva.

I più saggi, con un sorriso irrigidito:

A bölcsebbek mereven mosolyognak:

loro lo sanno già, che non verrà niente.

ők már tudják, hogy semmi se jön.

Ma guai a loro se lo dicessero ad alta voce,

De jaj lenne nekik, ha mondanák,

mille volte guai se osassero ridere:

ezer jaj, hogyha nevetnének:

nelle prigioni non ci stanno più i lamenti,

A tömlöcökben nem fér el a jajgatás,

e i manicomi sono strapieni.

az őrültek háza zsúfolva van.

Uomini annoiati in piazza principale

Unatkozó emberek karácsonyfát

hanno acceso un albero di natale.

gyújtottak a főtér közepén.

Come bambini ci deliziamo nella sua luce.

Belefürdünk gyermekesen a lángba.

Or sta parlando un smunto prete.

Egy sovány pap beszél.

Dice che dovremmo piangere molto,

Azt mondja, hogy sokat kellene sírnunk,

siamo tanto cattivi.

nagyon rosszak vagyunk.

Noi ci prostriamo e piangiamo in coro:

S mi letérdepelünk és kórusban zokogunk:

Miserere! Miserere! Miserere!

Miserere! Miserere! Miserere!