L’estate dorme ronzando, di un velo

A nyár zümmögve alszik és a fényes ég

grigio s’ammanta il rilucente cielo,

magára vonta szürke fátyolát,

il mio cane arruffa i peli e scappa via,

kutyám borzol, fölmordul s elrohan,

oltre il cespite intravisto un’ombra vaga.

megugró árnyat lát a bokron át.

Si spoglia dei suoi petali il vecchio fiore,

Öreg virág vetkőzi sorra szirmait,

par già mezzo morto, fermo immobile,

pucéran áll és félig halottan,

sopra di me ramo d’albicocco crocchia,

gyönge barackág ropog fölöttem

con il suo peso piano stramazza a terra.

s terhével lassan a földre roggyan.

Oh, anche questo giardino s’avvia verso

Ó, ez a kert is aludni s halni készül,

la morte, i suoi frutti regala all’autunno.

gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé.

Si fa buio. Intorno a me, un biondo ape

Sötétedik. Halálos kört röpül

ritardatario fa il suo giro della morte.

köröttem egy elkésett, szőke méh.

Te che morte attende, baldo giovanetto?

S fiatal férfi te! rád milyen halál vár?

Un proiettile punterà su di te sibilando

bogárnyi zajjal száll golyó feléd,

o sarà una bomba a scavarti il sepolcro

vagy hangos bomba túr a földbe és

in cui a brandelli cadrà il tuo corpo?

megtépett hússal hullsz majd szerteszét?

Nel sogno respira già il giardino, invano

Álmában lélekzik már a kert, hiába

domando, eppur’ lo domando di nuovo.

kérdezem, de kérdem ujra mégis.

Nei frutteti orbita il sol di mezzogiorno

Gyümölcsökben a déli nap kering

e s’innaffia verso sera con il refrigerio.

s hűvösen az esti öntözés is.

1936

1936