Ohi, triste sponda del mio paese natio,

Szülőföldemnek bús határa, hajh,

ti giunge ancor la mestizia e il sospiro?

elér-e még a bánat és sohaj?

Perché da te non mi porta più il treno,

Mert hozzád többé nem visz a vonat,

il mio viso verso di te solo così elevo.

csak így emelhetem rád arcomat.

La mia infanzia, mia infanzia benedetta,

Gyermekkorom, áldott gyermekkorom,

le mie parole a te rivolgo, tu senzapatria.

te hontalan, hozzád kiáltozom.

Culle, feretri, cimiteri pieni di polvere,

Bölcsők, koporsók, temetői por

porpora serale sulla sommità delle chiese.

és templomok ormán az estbibor.

Piccola scuola nostra, in cui il campanello

Kis iskolánk, amelybe a harang

suonava così dolcemente, come il liuto.

oly édesen beszélt, akár a lant.

Fronde, fiori, sassi colorati lungo la ferrovia,

Lombok, virágok és színes kavics

la superficie del lago di Palić increspata.

a sínek mellett. Hullámos Palics.

Luna, ballo estivo, razzo, cielo voluttuoso,

Hold, nyári bál, rakéta, kéjes ég,

ragazze, come pioppi ondeggianti nel vento.

s a szélbe - karcsú lányok - jegenyék.

La ricchezza dei miei vent’anni nel cuore,

Szivembe húsz év gazdagsága s lágy,

il desiderio: un soave, dolce miele mortale.

édes-halálos méz: a vágy, a vágy.

Congiungo le mie mani sopra la testa,

Fejemre kulcsolom a két kezem,

il mio pensiero da vecchiotto, da te vola.

és koravénen rád emlékezem.

Sono un ungherese, un poveraccio stanco,

Vagyok szegény, ki semmit sem akar,

senza alcun desiderio, di anni trentaquattro.

harmincnégy éves, elfáradt magyar.

E non mi chiedo se il cielo brilla ancora,

S nem kérdezem, az ég ragyog-e még,

E neppure mi chiedo se io esisto tuttora?

Azt sem kérdezem, hogy vagyok-e még?