Rendo la mia stanchezza al tramonto,

Fáradtságom adom az esti árnynak,

I miei colori indietro all’arcobaleno.

Színeimet vissza a szivárványnak.

La mia quietudine al cielo terso e calmo,

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,

Il mio sorriso al bagliore dell’autunno.

Mosolygásom az őszi verőfénynek.

I miei tanti segreti oscuri affido al vento,

Sok sötét titkom rábízom a szélre,

Non aspettando niente e niente chiedendo.

Semmit se várva és semmit se kérve.

Chi mi inseguiva nella macchia tra le spine:

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:

Tutti miei dubbi spargo nelle spire.

Kétségeim az örvényekbe szórom.

Non cercatemi dopo la mia morte,

A holtom után ne keressetek,

Non sarò in nessun luogo - ma presente ogni dove.

Leszek sehol - és mindenütt leszek.