Su, cammina, condannato a morte!

Járkálj csak, halálraítélt!

Fra i cespugli si sono nascosti il vento e un gatto,

bokrokba szél és macska bútt,

la fila buia degli alberi ti precipita addosso

a sötét fák sora eldől

e bianca di terrore e gobba

előtted: a rémülettől

si è fatta la tua strada.

fehér és púpos lett az út.

E tu raggrinzati, foglia d’autunno!

Zsugorodj őszi levél hát!

Fatti rugoso, terribile mondo!

zsugorodj, rettentő világ!

Dai cieli sibili freddi calano

az égről hideg sziszeg le

e sugli steli di ruggine intirizziti

és rozsdás, merev füvekre

l’ombra delle oche selvatiche.

ejtik árnyuk a vadlibák.

Poeta, adesso tu vivi puro

Ó, költő, tisztán élj te most,

come chi vive sui nevai frustati

mint a széljárta havasok

dagli uragani, e senza peccato

lakói és oly bűntelen,

come sulle vecchie pie immagini

mint jámbor, régi képeken

i piccolissimi bambini Gesù.

pöttömnyi gyermek Jézusok.

E così duro, anche, devi vivere, come i grandi lupi

S oly keményen is, mint a sok

che sanguinano da inguaribili ferite.

sebtől vérző, nagy farkasok.

1936