Mio Signore, mettere in rima la tua gloria, non

Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet.

son capace.

Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.

Ti recito il salmo con le mie semlici parole.

De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

Ma se non ne hai voglia, non ascoltar’ le mie parole.

Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel, meg kinek zöldel.

Lo so che l’erba verdeggia, ma non capisco il perché,

Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja megégetni a szám.

e per chi.

Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én szomorú vagyok.

Che amo, lo sento, ma le mie labbra, sulle labbra

De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.

di chi bruceranno, non lo so.

Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani, hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.

Soffia il vento, lo sento, ma non so il perché, se io

Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra.

son cosi triste.

Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések.

Ma non badare alle mie parole, se a Te non son

Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni.

gradite.

Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is.

A Te vorrei in primo luogo dire, che esisto anch’io,

Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök.

che son qui e ti ammiro, ma non ti comprendo.

Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem.

Perché Tu non hai bisogno della nostra adorazione,

De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

e dei nostri salmi cantati.

1922. júl.-aug.

Forse le nostre, eterne, suppliche rumorose urtano

le tue orecchie.

Perché non sappiamo far altro, solo supplicare,

ossequiare e chiedere.

Sono un tuo semplice schiavo, puoi anche cedermi

all’Inferno.

Il tuo potere è infinito, sei potente forte ed eterno.

O Signore, fammi dono di un nonnulla di me stesso.

Ma se non ne hai voglia, non ascoltar’ le mie parole.

luglio – agosto del 1922.