O, la pace dei vecchi penitenziari,

Ó, régi börtönök nyugalma, szép

il bel patimento antico, la morte,

és régimódi szenvedés, halál

la morte del poeta, un quadro nobile ed eroico,

költőhalál, fennkölt és hősi kép,

il linguaggio articolato che astanti trova, -

tagolt beszéd, mely hallgatót talál, -

com'è lontano ormai. Chi si azzarda

mily messzi már. A semmiségbe lép,

a muoversi ora, il vuoto dovrà affrontare.

ki most mozdulni mer. A köd szitál.

Nebbia piovigginosa scende. La realtà è

A valóság, mint megrepedt cserép,

come un vaso di coccio spaccato,

nem tart már formát és csak arra vár,

non tiene più la sua forma, aspetta soltanto

hogy szétdobhassa rossz szilánkjait.

di spargere le sue schegge maligne.

Mi lesz most azzal, aki míg csak él,

Che ne sarà di chi, parla pro forma,

amíg csak élhet, formában beszél

finché vive,finché vivere potrà,

s arról, mi van, - ítélni így tanít.

di ciò che esiste, - a giudicar cosi insegna.

S tanítna még. De minden szétesett.

E vorrebbe insegnar ancora. Ma è andato tutto a pezzi.

Hát ül és néz. Mert semmit sem tehet.

Perciò sta seduto e sta a guardar. Non può più farci niente.

1944. március 27.