Venne dall’Est, di porpora ammantato,

Bibor-palásban jött Keletről

all’alba delle rime recondite.

A rímek ősi hajnalán.

In groppa a un destriero, con l’umore inebriato,

Jött boros kedvvel, paripásan,

con gli strumenti musicali e cantando,

Zeneszerszámmal, dalosan

il Demone ancestrale, accanto a me si sedette.

És mellém ült le ős Kaján.

Duhaj legény, fülembe nótáz,

Giovane scapestrato, nelle orecchie mi canta,

Iszunk, iszunk s én hallgatom.

beviam’, beviam’, ed io lo sto ascoltando.

Piros hajnalok hosszú sorban

Lunghe file di aurore rosse

Suhannak el és részegen

scivolano via ubriachi

Kopognak be az ablakon.

sulle finestre bussando.

Szent Kelet vesztett boldogsága,

Ez a gyalázatos jelen

Felicità perduta dell’Oriente sacro,

És a kicifrált köd-jövendő

Danzano sul tavolo, pieno di vino,

Táncol egy boros asztalon

Questo vituperato presente

S ős Kaján birkózik velem.

E il futuro nebuloso inorpellato.

Én rossz zsaketben bóbiskálok,

Il Demone ancestrale, mi sfida in duello.

Az ős Kaján vállán bibor.

Feszület, két gyertya, komorság.

Vestito, di giacca lacera, sto sonnecchiando,

Nagy torna ez, bús, végtelen

sulle spalle del Demone il vestito porporato.

S az asztalon ömlik a bor.

Crocifisso, due candele, mestizia.

Ó-Babylon ideje óta

Una gran’ giostra è questa, mesta, infinita,

Az ős Kaján harcol velem.

Sul tavolo, come una fiumana scorre il vino.

Ott járhatott egy céda ősöm

S nekem azóta cimborám,

Il Demone ancestrale lotta con me,

Apám, császárom, istenem.

Dai tempi dell’antica Babylonia.

Korhely Apolló, gúnyos arcú,

Tra i miei avi, vi era una baldracca,

Palástja csusszan, lova vár,

E da allora, che per me è diventato,

De áll a bál és zúg a torna.

Compare, padre, imperatore e Dio.

Bujdosik, egyre bujdosik

Véres asztalon a pohár.

Apollo, il bagordo, suo viso è un ghigno,

»Nagyságos úr, kegyes pajtásom,

Scivolato il mantello, lo aspetta il suo cavallo,

Bocsáss már, nehéz a fejem.

Ma la festa continua e la giostra va.

Sok volt, sok volt immár a jóból,

Vaga, vaga, senza fermarsi mai

Sok volt a bűn, az éj, a vágy,

Il bicchiere, sul tavolo insanguinato.

Apám, sok volt a szerelem.«

Nyögve kinálom törött lantom,

“Gran’ Signore, amico mio devoto,

Törött szivem, de ő kacag.

Ho la testa pesante, sii indulgente.

Robogva jár, kel, fut az Élet

Era troppo di tutto, l’abbondanza è perniciosa.

Énekes, véres és boros,

Troppi peccati, la notte, la cupidigia,

Szent korcsma-ablakunk alatt.

Padre, era troppo l’amore.”

»Uram, kelj mással viadalra,

Nekem az öröm nem öröm.

Gemendo offro il mio liuto rotto,

Fejfájás a mámor s a hírnév.

Il mio cuore è a pezzi, ma lui ride.

Cudar álmokban elkopott

La Vita va su e giù, sempre di corsa,

A büszke oroszlán-köröm.«

sotto la finestra della bettola sacra,

»Uram, az én rögöm magyar rög,

lercia di vino e di sangue.

Meddő, kisajtolt. Mit akar

A te nagy mámor-biztatásod?

“Sfida in lotta qualcun altro,

Mit ér bor- és vér-áldomás?

Per me il piacere non è un piacere.

Mit ér az ember, ha magyar?«

La gloria e l’euforia sono solo mal di testa.

»Uram, én szegény, kósza szolga,

Nei sogni ignobili si son consumati,

Elhasznált, nagy bolond vagyok,

Gli artigli del superbo leone.”

Miért igyak most már rogyásig?

Pénzem nincs, hitem elinalt,

“Signore, la mia zolla è una zolla ungherese.

Erőm elfogyott, meghalok.«

Sterile, sfruttata. A cosa mira,

»Uram, van egy anyám: szent asszony.

Il tuo incitamento euforico?

Van egy Lédám: áldott legyen.

A che serve il patto col vino e con il sangue?

Van egy pár álom-villanásom,

Quanto vale l’uomo, se è ungherese?”

Egy-két hivem. S lelkem alatt

Egy nagy mocsár: a förtelem.«

“Signore, sono un povero,servo errante,

»Volna talán egy-két nótám is,

un grande matto consunto,

Egy-két buja, új, nagy dalom,

a che serve bere ormai a più non posso?

De, íme, el akarok esni

Di denari non ne ho, il mio credo è svanito,

Asztal alatt, mámor alatt

sono privo di forze, sto morendo.”

Ezen az ős viadalon«

»Uram, bocsásd el bús szolgádat,

“Signore mio, ho una madre: santa donna,

Nincs semmi már, csak: a Bizony,

Ho la mia donna, Leda: che sia benedetta,

Az ős Bizony, a biztos romlás,

Ho un paio di guizzi di sogno,

Ne igézz, ne bánts, ne itass.

E anche un paio di amanti. Sotto la mia anima,

Uram, én többet nem iszom.«

Un gran pantano: l’orrore.”

»Van csömöröm, nagy irtózásom

S egy beteg, fonnyadt derekam.

“Forse ne avrei anche un paio di canti,

Utolszor meghajlok előtted,

Un paio di canti grandi, voluttuosi,

Földhöz vágom a poharam.

Ma sto per crollare, come vedi,

Uram, én megadom magam.«

Sotto l’euforia, sotto il tavolo,

S már látom, mint kap paripára,

In questa lotta ancestrale.”

Vállamra üt, nagyot nevet

S viszik tovább a táltosával

“Signore, congedi il tuo servo,

Pogány dalok, víg hajnalok,

Tanto non è rimasto più niente:

Boszorkányos, forró szelek.

Solo la certezza ancestrale,il decadimento sicuro,

Száll Keletről tovább Nyugatra,

Non m’incantare, non farmi del male, non farmi bere

Új, pogány tornákra szalad

Signore, io non son disposto più, a bere.”

S én feszülettel, tört pohárral,

Hült testtel, dermedt-vidoran

“Son disgustato e piena di ripugnanza,

Elnyúlok az asztal alatt.

Ho la schiena malata e avvizzita,

Mi inchino davanti a te, per l’ultima volta,

Poi scaglierò il bicchiere per terra.

Signore, hai vinto tu l’ultima sfida.”

Vedo ormai, come salta in groppa al destriero,

Tra una gran risata mi da una pacca sulla schiena.

Lo accompagnano con il suo cavallo alato,

I canti pagani, l’allegre aurore,

E venti bollenti stregati.

Continua a volare dall’Est all’Ovest,

In cerca di giostre pagane sempre nuove,

Ed io con il crocifisso, col bicchiere rotto,

Con il corpo freddo e con il ghigno paralizzato,

Sotto il tavolo mi allungo.