IL lutto scuro della mia anima si dirada,

Oszlik lelkemnek barna gyásza:

Per soggiogare i miei nemici,

Nagy, fehér fényben jön az Isten,

Giunge Dio, in una grande luce bianca.

Hogy ellenségim leigázza.

Il suo viso nasconde ancora, cela,

Az arcát még titkolja, rejti,

Ma i suoi grandi occhi di sole,

De Nap-szemét nagy szánalommal

Con compassione, ormai spesso,

Most már sokszor rajtam felejti.

su di me posa.

És hogyha néha-néha győzök,

Eppure se di tanto in tanto io vinco,

Ő járt, az Isten járt előttem,

Era Dio, che mi precedeva,

Kivonta kardját, megelőzött.

Sfoderando la sua spada, mi ha prevenuto.

Hallom, ahogy lelkemben lépked

Cammina nella mia anima, lo sento,

S az ő bús »Ádám, hol vagy?«-ára

E al suo accorato: “ Dove sei Adamo? “

Felelnek hangos szívverések.

Coi forti battiti del cuore, io rispondo.

Szivemben már őt megtaláltam,

Nel mio cuore io l’ho già trovato,

Megtaláltam és megöleltem

L'ho trovato e l’ho abbracciato,

S egyek leszünk mi a halálban.

Per essere anche nella morte, a Lui vincolato.