Via solitaria, novembre, notte.

Magányos út, november, éjszaka,

Buio come la pece.

Koromsötét.

Dietro di me qualcuno avanza,

Valaki jön mögöttem,

Ha i passi pesanti:

Súlyosan jön:

Sento i tonfi dei suoi passi.

Hallom léptei döngő ütemét.

Nelle mie vene piano si gela il sangue, -

Eremben lassan hűlni kezd a vér, -

Ma non mi affretto, ormai non ho fretta,

De nem sietek, már nem sietek,

Lo so, che comunque presto mi raggiunge.

Tudom, hogy úgyis mindjárt utolér.

Chino la testa.

Lehajtom a fejem.

Questo ormai non è paura,

Ez már nem félelem,

E’ il movimento silenzioso del Amen:

Ez már az Ámen halk mozdulata:

Che venga pure lo straniero

Az irgalmatlan léptű idegen

Dal passo implacabile. –

Hadd jöjjön hát. -

Che spenga ogni piccola luce delle finestre

Oltson el minden kis-ablaknyi fényt

Luci fallaci, -

Csalóka fényt, -

Che renda completa questa notte.

Tegye teljessé ezt az éjszakát.

Sta arrivando.

Jön.

Avanza con passi da gigante,

Nagy, mérföldnyelő léptekkel halad,

Or’ qui, dove mi son fermato,

Most, itt, itt lesz a nagy találkozás,

Qui ci sarà il grande incontro,

Ahol megálltam,

Sotto la luce morente di questo lampione.

E haldokló lámpavilág alatt.

Ora! - E’ passato oltre.

Most! - Elment.

E’ andato via, non mi ha rivolto una parola,

Elment, és szóba sem állott velem,

Mi guardò da sotto il cappello,

Csak megnézett a kalapja alól

Come fa l’amore e la vita.

Akár az élet és a szerelem.

Cluj – Napoca, 18 novembre 1927

Kolozsvár, 1927 november 18