A te son abituato come all’aria,

Megszoktalak, akár a levegőt,

dovunque guardo, ti vedo ovunque,

bármerre nézek, mindenütt te vagy,

in fondo dell’armadio, nei cassetti,

szekrényem alján, a fiókjaimban,

nel mio cervello e di te non mi accorgo.

az agyvelőmben, és nem veszlek észre.

Ma l’altra sera, quando sei entrata

De múltkor este, amikor bejöttél

nella mia stanza e hai detto qualcosa,

szobámba, s mondtál valamit nekem,

all’improvviso mi son reso conto,

sok év után egyszerre ráocsudtam,

dopo tanti anni sì, che tu sei qui,

hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve

non badando al tuo discorso guardavo

ámulva néztelek. Szemem lehunytam.

te attonito. Ho chiuso gli occhi.

Ezt hajtogattam csöndesen magamban:

In silenzio ripetevo tra me e me:

"Megszoktam őt, akár a levegőt,

“A lei son abituato come all’aria,

Ő adja nékem a lélegzetet."

il mio respiro è proprio Ella.

1931