Passato da poco mezzogiorno – ed è già sera,

Alig volt dél - és íme este már,

sulla finestra si stende un velo di nebbia,

az ablakot ködfátyol keni be,

attraverso essa traspare il colore oscuro

áttetszik rajt' sok vonalatlan árny

eppur bigio di tante ombre senza forma.

sötét és mégis halavány szine.

Dentro, l’oscurità striscia fuori dall’angolo,

Benn ágy alól, sarokból a sötétség

da sotto il letto, neanché fosse un ladro,

kimászik, mintha tolvaj volna csak,

come chi s’ rimpiattato in casa di giorno,

ki nappal még a házban elrejtőzék,

e sbuca a rubare quando son tutti a letto.

s előbuj lopni, mikor alszanak.

Ti sbagli, oscurità ladro, io non dormo,

Tévedsz, tolvaj sötétség, én nem alszom,

tu dai miei tesori, che brillano in fondo

s te kincseimből semmit el nem lophatsz,

la mia anima, non puoi rubare niente.

amelyek lelkem mélyében ragyognak.

La mia anima brilla, brilla come diamante.

Lelkem ragyog, mint gyémántkő ragyog,

E tu hai paura della luce. Io sono la luce.

S te félsz a fénytől. Én a fény vagyok.

E io non dormo, perché io non dormo mai.

És én nem alszom, mert én sohasem alszom!

Giu. 1903.

1903. jún.