Serate miti, anche i vostri ricordi saranno nobilitati!
Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek!
Dai poeti e dalle giovani spose contornata tavola
Költőkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott
brillante dove stai scivolando sulla mota del passato?
tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján?
dov’è la notte, quando gli amici arzilli, bevevano
hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot
allegramente pinot grigio, dai sottili, brillanti calici?
ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból?
Intorno la luce della lampada versetti fluttuavano,
Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó zöld
sulla cresta metrica si cullavano brillanti aggettivi verdi,
jelzők ringtak a metrum tajtékos taraján és
vivevano i morti e i prigionieri erano a casa, amici vecchi
éltek a holtak s otthon voltak a foglyok, az eltünt
spariti, da tempo deceduti scrivevano poesie, con
drága barátok, verseket írtak a rég elesettek,
la terra dell’Ucraina, Spagna e delle Fiandre sul cuore.
szívükön Ukrajna, Hispánia, Flandria földje.
Alcuni combattevano, digrignando i denti correvano
Voltak, akik fogukat csikorítva rohantak a tűzben,
nel fuoco, perché non potevano far’ altro, mentre
s harcoltak, csak azért, mert ellene mitse tehettek,
intorno a loro, sotto la coperta lurida della notte,
s míg riadozva aludt körülöttük a század a mocskos
la compagnia dormiva impaurita, pensavano alla propria
éj fedezéke alatt, a szobájuk járt az eszükben,
stanza, che in questa società fungeva da isola e da grotta.
mely sziget és barlang volt nékik e társadalomban.
A volte viaggiavano nei carri bestiame blindati, assiderati,
Volt, ahová lepecsételt marhakocsikban utaztak,
senza armi stavano fermi nei campi minati, altre volte,
dermedten s fegyvertelen álltak az aknamezőkön,
sono andati volontari, muti, con le armi in mano, sapevano
s volt, ahová önként mentek, fegyverrel a kézben,
che quella guerra era questione loro, e ora nella notte,
némán, mert tudták, az a harc, az az ő ügyük ott lenn,
l’angelo della libertà veglia sul loro grande sogno.
s most a szabadság angyala őrzi nagy álmuk az éjben.
A volte…non importa. Che fine han fatto le grandi bevute?
S volt ahová ... mindegy. Hova tüntek a bölcs borozások?
Volavano i precetti, s’accumulavano i frammenti delle
szálltak a gyors behivók, szaporodtak a verstöredékek,
poesie e si moltiplicavano le rughe intorno la bocca
és szaporodtak a ráncok a szépmosolyú fiatal nők
e sotto gli occhi delle giovani donne; negli anni cupi
ajka körül s szeme alján; elnehezedtek a tündér-
della guerra s’appesantivano le ragazze dai passi di fata.
léptü leányok a háboru hallgatag évei közben.
Dov’è quella notte, la taverna, la tavola sotto i tigli?
Hol van az éj, az a kocsma, a hársak alatt az az asztal?
coloro che son ancora vivi, quelli alla guerra costretti?
és akik élnek még, hol vannak a harcra tiportak?
cuore mio sente la loro voce, la mano la loro stretta,
hangjuk hallja szivem, kezem őrzi kezük szoritását,
cito le loro opere intravedo la grandezza della loro statura,
művük idézgetem és torzóik aránya kibomlik,
e misuro (prigioniero muto), - in cima alla straziata Serbia.
s mérem (néma fogoly), - jajjal teli Szerbia ormán.
Dov’è la notte? quella notte non ritornerà mai più,
Hol van az éj? az az éj már vissza se jő soha többé,
e a quel che c’era, la guerra dà una diversa prospettiva.
mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már.
Son seduti alla tavola, nascosti nei sorrisi delle donne,
Ülnek az asztalnál, megbújnak a nők mosolyában
berranno dai nostri bicchieri, coloro, che insepolti
és beleisznak majd a poharunkba, kik eltemetetlen,
dormono nei boschi lontani, sui pascoli stranieri.
távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak.