Mint messzi China földjén vasúti bús karambol,

Qual scontro di treni nella Cina lontana

Ujságban furcsa hír csak, s nem tépi idegem,

Ch'è strano trafiletto e non mi sfiora

Mert tán nem is való, oly messzi s idegen,

Ché neppur forse vero, sì alieno e remoto,

Úgy rémlik most az élet, amely röpül és rombol...

Tal ora parmi la vita che vola e si fa vana...

Emlékek látogatnak szelíd gyermekkoromból,

Tünődöm tűnt szobákon, szavakon, szíveken;

Memorie affiorano dall'infanzia soave,

Emlék! sok drága szénrajz avatag íveken,

Vago in perdute stanze, parole, cuori.

Szénnel a múlt üszkéből, finom porló koromból...

Ricordi! Su fogli ingialliti tanti tratti

Duzzadva kél a hold künn az alvó, halvány dombról,

D'ormai spenti carboni, fuligine fine...

S ragyogva leng túl minden vak földi sokadalmon:

Zűrös vásár fölött szép, elszabadult ballon!

Dal colle pallido che dorme si leva la luna,

Nézem, s tünődő, álmos mosolyom kérdi: vajjon

Bel pallone sfuggito sul convulso mercato,

A tűz duruzsol-e, vagy bánatomat hallom,

E fulgida si libra sulla cieca folla terrena.

Mely karmait bevonta szivemben, és dorombol...

La guardo e chiede il mio sorriso trasognato:

Che soffia è il fuoco oppure è la mia pena,

Che inguainate in cuor le unghie, fa le fusa?