Szülőföldemnek bús határa, hajh,

Ohi, triste sponda del mio paese natio,

elér-e még a bánat és sohaj?

ti giunge ancor la mestizia e il sospiro?

Mert hozzád többé nem visz a vonat,

Perché da te non mi porta più il treno,

csak így emelhetem rád arcomat.

il mio viso verso di te solo così elevo.

Gyermekkorom, áldott gyermekkorom,

La mia infanzia, mia infanzia benedetta,

te hontalan, hozzád kiáltozom.

le mie parole a te rivolgo, tu senzapatria.

Bölcsők, koporsók, temetői por

Culle, feretri, cimiteri pieni di polvere,

és templomok ormán az estbibor.

porpora serale sulla sommità delle chiese.

Kis iskolánk, amelybe a harang

Piccola scuola nostra, in cui il campanello

oly édesen beszélt, akár a lant.

suonava così dolcemente, come il liuto.

Lombok, virágok és színes kavics

Fronde, fiori, sassi colorati lungo la ferrovia,

a sínek mellett. Hullámos Palics.

la superficie del lago di Palić increspata.

Hold, nyári bál, rakéta, kéjes ég,

Luna, ballo estivo, razzo, cielo voluttuoso,

s a szélbe - karcsú lányok - jegenyék.

ragazze, come pioppi ondeggianti nel vento.

Szivembe húsz év gazdagsága s lágy,

La ricchezza dei miei vent’anni nel cuore,

édes-halálos méz: a vágy, a vágy.

il desiderio: un soave, dolce miele mortale.

Fejemre kulcsolom a két kezem,

Congiungo le mie mani sopra la testa,

és koravénen rád emlékezem.

il mio pensiero da vecchiotto, da te vola.

Vagyok szegény, ki semmit sem akar,

Sono un ungherese, un poveraccio stanco,

harmincnégy éves, elfáradt magyar.

senza alcun desiderio, di anni trentaquattro.

S nem kérdezem, az ég ragyog-e még,

E non mi chiedo se il cielo brilla ancora,

Azt sem kérdezem, hogy vagyok-e még?

E neppure mi chiedo se io esisto tuttora?