Fáradtságom adom az esti árnynak,

Rendo la mia stanchezza al tramonto,

Színeimet vissza a szivárványnak.

I miei colori indietro all’arcobaleno.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,

La mia quietudine al cielo terso e calmo,

Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Il mio sorriso al bagliore dell’autunno.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,

I miei tanti segreti oscuri affido al vento,

Semmit se várva és semmit se kérve.

Non aspettando niente e niente chiedendo.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:

Chi mi inseguiva nella macchia tra le spine:

Kétségeim az örvényekbe szórom.

Tutti miei dubbi spargo nelle spire.

A holtom után ne keressetek,

Non cercatemi dopo la mia morte,

Leszek sehol - és mindenütt leszek.

Non sarò in nessun luogo - ma presente ogni dove.