Egyre várlak. Harmatos a gyep,

T’attendo senza sosta. Rorida è l’erba,

Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.

t’attendono anche gl’alberi ingenti da chioma fiera.

Rideg vagyok és reszketeg is néha,

Sono rigido e tremo a volte,

Egyedül olyan borzongós az éjjel.

sono solo in quell’agghiacciante notte.

Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét

Se tu venissi, intorno il prato spianato farebbe

És csend volna. Nagy csend.

e un silenzio, grande silenzio sarebbe,

De hallanánk titkos éjjeli zenét,

però sentiremmo la musica misteriosa

A szívünk muzsikálna ajkainkon

eseguita dal nostro cuore sulle nostre labbra

És beolvadnánk lassan, pirosan,

e adagio ci fonderemmo, in color rovente

Illatos oltáron égve

sull’altare fragrante ardendo

A végtelenségbe.

nell’immenso firmamento.

1922 első fele