Borzolt, fehér Isten-szakállal,

Correva ansimando, lacero e intirizzito,

Tépetten, fázva fújt, szaladt,

Il mio Signore, il tanto dimenticato,

Az én Uram, a rég feledett,

Con una scarmigliata, divina, barba bianca,

Nyirkos, vak, őszi hajnalon,

Nel’ alba cieca e umidiccia,

Valahol Sion-hegy alatt.

In qualche luogo, sotto il monte Sion.

Egy nagy harang volt a kabátja,

Suo capotto: una grande campana,

Piros betükkel foltozott,

Con le lettere rosse rattoppata,

Bús és kopott volt az öreg Úr,

Era logoro e accorato, il vecchio Signore,

Paskolta, verte a ködöt,

Batteva, sferzava la nebbia,

Rórátéra harangozott.

Suonava la campana per la messa mattutina.

Lámpás volt reszkető kezemben

Nelle mani tremanti tenevo una lanterna

És rongyolt lelkemben a Hit

Nel’anima la Fede mi logorava

S eszemben a régi ifjuság:

Nella mente: la giovinezza passata:

Éreztem az Isten-szagot

Percepivo l’odor’ di Dio

S kerestem akkor valakit.

E di qualcuno, ero alla ricerca.

Megvárt ott, a Sion-hegy alján

Mi aspettò, là, sotto il monte Sion,

S lángoltak, égtek a kövek.

Ardevano  e bruciavano le pietre,

Harangozott és simogatott,

Stava suonando la campana, mi accarezzava ,

Bekönnyezte az arcomat,

Spandeva lacrime sul mio viso,

Jó volt, kegyes volt az öreg.

Era buono, clemente il vecchio Signore.

Ráncos, vén kezét megcsókoltam

Baciai la sua mano, vecchia e aggrinzita,

S jajgatva törtem az eszem:

Disperato, il cervello mi lambiccavo:

»Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,

“Com’ è, che ti chiami, vecchio, bel Signore,

Kihez mondottam sok imát?

A cui ho rivolto tante preghiere?

Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.«

Ahimè! Ahimè! Non  me lo ricordo “.

»Halottan visszajöttem hozzád

“Io, il reprobo per  tutta la vita,

Én, az életben kárhozott.

Da morto, da Te son tornato.

Csak tudnék egy gyermeki imát.«

Sapessi solo dire, un’ infantile preghiera”.

Ő nézett reám szomorún

Lui mi guardò tristemente,

S harangozott, harangozott.

E continuo a suonare, a suonare.

»Csak nagyszerű nevedet tudnám.«

“ Se sapessi solo il tuo nome grandioso”.

Ő várt, várt s aztán fölszaladt.

Lui attese, poi scappò all’insù,

Minden lépése zsoltár-ütem:

Ogni passo suo, una battuta del salmo:

Halotti zsoltár. S én ülök

Salmo mortuario. Ed io piangendo,

Sírván a Sion-hegy alatt.

sotto il monte Sion, sto seduto.