Babits Mihály halálára

Alla morte di Babits Mihály

1.

Látjátok, annyi szenvedés után most

pihen e hűvös, barna test.

Csak csont és bőr és fájdalom.

Dopo tanta sofferenza, come vedete,

S akár a megtépett, kidőlt fatörzs

il corpo freddo e scuro si riposa.

évgyűrűit mutatja,

Solo ossa, pelle e dolore.

bevallja ő is gyötrött éveit.

Come il tronco abbattuto del’ albero

Csak csont és bőr e test.

che i suoi cerchi anulari fa vedere

De most a nemzeté is

confessa anche lui i suoi anni consumati.

csak csont és bőr és fájdalom. Íme,

Un corpo fatto solo di ossa e pelle.

Balázs, kihez könyörgött, vedd karodba!

Anche quello della nazione

Ó, requiem aeternam dona ei… Domine!

è solo ossa, pelle e dolore.

Ecco, Balàzs, chi stava implorando,

2.

prendilo tra le tue braccia!

Szavak jöjjetek köré,

O, requiem aeternam dona ei..Domine!

ti fájdalom tajtékai!

ti mind, a gyásztól tompa értelem

Oh, parole, fremiti del dolore,

homályán bukdosó szavak,

stringetevi intorno a lui.

maradjatok velem:

Rimanete con me: voi tutte,

gyászold omló göröngy,

parole farfugliate

sírj rá a sírra most!

della ragione, obnubilata dal lutto,

jöjj, könnyű testű fátyol

piangi il morto, o zolla, che frani,

ó, takard be,

piangi sulla sua tomba.

s akit már régen elhagyott a hang, -

vieni, o velo delicato e coprilo.

gyászold meg őt, te konduló harang,

colui che, dalla voce, da tanto fu abbandonato,

lebegő lélek és gömbölyű gyöngy,

campana che rintocchi, porta anche te il lutto.

s gyászolj megint

anima fluttuante, perla rotonda

te csilla szó, te csillag,

tu parola csilla, e anche tu stella,

te lassú pillantású szó, hold,

portate il lutto di nuovo,

s ti többiek! ti mind!

luna, tu parola dal sguardo lento,

tutte le altre, tutte quante.

3.

E' inutile tutto, lo sapevamo da tanto,

Tudtuk már rég, minden hiába, rák

cancro ti divora, un mondo intrecciato

marcangol és szemedben ott ragyog

brilla nei tuoi occhi, fatto di cose lontane ed eterne,

egy messzi és örök dolgokból font világ,

e che sei senza tempo, come le stelle.

s hogy oly időtlen vagy te, mint a csillagok.

Sapevamo che stavi morendo, lo sapevamo,

Tudtuk, hogy meghalsz, tudtuk s mégis oly

eppure siamo rimasti cosi orfani con l'Opera.

árván maradtunk most a Művel itt.

La sua grandezza è un esempio. E' l'eccellenza.

Nagysága példa. És magasság.

E' vertigine. Che fa battere i cuori.

És szédület. Szívet dobogtató.

Chi seguirà le nostre mani a vergare,

4.

malgrado la malattia e la stanchezza...

Ki nézi most tollat fogó kezünket,

chi sarà la Misura vivente adesso, per noi?

ha betegen, fáradtan is, de mégis...

Pure questa poesia, guarda,

ki lesz az élő Mérték most nekünk?

come l'ha ridotta in frantumi, il dolore.

Hogy összetörte már a fájdalom,

Tu cosa ne pensi? Ecco,

nézd, ezt a költeményt is.

anche per i futuri poeti, che fanno

Mit szólnál hozzá? – lám az eljövő

i primi passi titubanti, la misura ormai è l'Opera.

költőnek is, ki félve lép még

most már a Mű a mérték.

E non capisce la nostra essere orfani,

S nem érti árvaságunk,

quando chinando la testa diciamo: è morto ormai...

ha bólintunk: halott már...

non ti ha conosciuto, non stava

nem ismert téged, ágyadnál nem ült,

seduto al tuo capezzale, non ha preso

s nem ült az asztalodnál.

posto al tuo tavolo.

Non saprà più, cosa duole…

Nem tudja majd, mi fáj...

non domanda e non viene domandato -

s nem kérdi és nem kérdik tőle sem, –

come noi, tra di noi, -  da anni oramai -

mint egymástól mi, – évek óta már,

come parola d'ordine:” chi è andato a trovarlo?

mint jelszót, hogy: „ki járt kint nála?

Chi lo sa, dimmi, come sta Babits Mihàly?”

Ki tudja mondd, hogy van Babits Mihály?”

La mano morta non regge più la penna,

i suoi occhi chiusi non vedranno più le notti.

5.

Luce eterna, fiamme che si dilatano,

Halott keze nem fogja már a tollat,

volano verso di lui, attraverso fumi terrestri.

béhunyt szeme nem lát több éjszakát.

Örök világosság, kibomló égi láng

röppen felé a földi füstön át.