Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet.

Mio Signore, mettere in rima la tua gloria, non

Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.

son capace.

De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

Ti recito il salmo con le mie semlici parole.

Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel, meg kinek zöldel.

Ma se non ne hai voglia, non ascoltar’ le mie parole.

Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja megégetni a szám.

Lo so che l’erba verdeggia, ma non capisco il perché,

Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én szomorú vagyok.

e per chi.

De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.

Che amo, lo sento, ma le mie labbra, sulle labbra

Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani, hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.

di chi bruceranno, non lo so.

Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra.

Soffia il vento, lo sento, ma non so il perché, se io

Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések.

son cosi triste.

Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni.

Ma non badare alle mie parole, se a Te non son

Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is.

gradite.

Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök.

A Te vorrei in primo luogo dire, che esisto anch’io,

Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem.

che son qui e ti ammiro, ma non ti comprendo.

De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

Perché Tu non hai bisogno della nostra adorazione,

1922. júl.-aug.

e dei nostri salmi cantati.

Forse le nostre, eterne, suppliche rumorose urtano

le tue orecchie.

Perché non sappiamo far altro, solo supplicare,

ossequiare e chiedere.

Sono un tuo semplice schiavo, puoi anche cedermi

all’Inferno.

Il tuo potere è infinito, sei potente forte ed eterno.

O Signore, fammi dono di un nonnulla di me stesso.

Ma se non ne hai voglia, non ascoltar’ le mie parole.

luglio – agosto del 1922.