A gyökérben erő surran,

U korenu snaga vrvi,

esőt iszik, földdel él

od kiše, zemlje celi,

és az álma hófehér.

san mu je snežak beli.

Föld alól a föld fölé tör,

Iz zemlje na površ zemlje

kúszik s ravasz a gyökér,

puzi, koren je lukav,

karja akár a kötél.

ko uže mu je rukav.

Gyökér karján féreg alszik,

Na rukavu crv spava,

gyökér lábán féreg ül,

na rukavu crv sedi,

a világ megférgesül.

svet u crv se promeni.

De a gyökér tovább él lent,

Ali koren dalje živi,

nem érdekli a világ,

ne mari za vanjski svet

csak a lombbal teli ág.

već za lišće i cvet.

Azt csodálja, táplálgatja,

Njemu se divi, hrani ga

küld néki jó ízeket,

šalje dobre sokove,

édes, égi ízeket.

slasne, kusne sokove.

Gyökér vagyok magam is most,

Sad sam i ja koren,

férgek között élek én,

među crvima živim,

ott készül e költemény.

tu pesmu tamo krpim.

Virág voltam, gyökér lettem,

Cvet sam bio, koren sada,

súlyos, sötét föld felettem,

na me crna zemlja pada,

sorsom elvégeztetett,

mojoj sudbi sad je kraj

fűrész sír fejem felett.

nad glavom mi pila, znaj.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,

Lager Heidenau iznad Žagubice u brdima,

1944. augusztus 8.

8. VIII. 1944.