A gyökérben erő surran,

Nella radice guizza la forza,

esőt iszik, földdel él

beve la pioggia, vive di terra

és az álma hófehér.

e il suo sogno è bianco, di neve.

Föld alól a föld fölé tör,

kúszik s ravasz a gyökér,

Di sotto terra urge alla superficie,

karja akár a kötél.

si arrampica ed è furba,

Gyökér karján féreg alszik,

ha le braccia come funi.

gyökér lábán féreg ül,

a világ megférgesül.

Sulle sue braccia dorme il verme,

De a gyökér tovább él lent,

ai piedi della radice siede il verme,

nem érdekli a világ,

il mondo si vermifica.

csak a lombbal teli ág.

Azt csodálja, táplálgatja,

Ma la radice continua a vivere sotterra,

küld néki jó ízeket,

non si cura del mondo,

édes, égi ízeket.

solo dei suoi rami frondosi.

Gyökér vagyok magam is most,

férgek között élek én,

Lei li ammira, li nutre,

ott készül e költemény.

sapori buoni gli invia,

Virág voltam, gyökér lettem,

sapori dolci, celestiali.

súlyos, sötét föld felettem,

sorsom elvégeztetett,

Sono anch’io una radice, adesso,

fűrész sír fejem felett.

vivo tra vermi, io,

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,

e qui preparo questa poesia.

1944. augusztus 8.

Ero fiore, sono diventato radice,

buia e pesante la terra su di me,

la mia sorte è compiuta,

una sega piange sulla mia testa.

Lager Heidenau, Žagubica,

8 agosto 1944