KÖLTŐ
Il poeta
Kérdeztél volna csak magzat koromban...
Avresti dovuto domandarmi, quando ero un feto...
Ó, tudtam, tudtam én!
Oh, se lo sapevo, lo sapevo bene!
Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba!
Sbraitavo, non voglio il mondo! è spietato!
tompán csap rám a sötét és vág engem a fény!
Il buio mi colpisce opaco, la luce è tagliente!
És megmaradtam. A fejem rég kemény.
Son sopravvissuto. Ormai ho la testa dura.
S tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én.
Solo i polmoni si son rinforzati, ho pianto tanto!
A HANG
La voce
S a vörheny és a kanyaró
Le onde rosse della scarlattina e del morbillo
vörös hullámai mind partradobtak.
ti hanno scaraventato sulla riva,
Egyszer el akart nyelni, - aztán kiköpött a tó.
Una volta ti volle inghiottire il lago, - ma poi ti sputò.
Mit gondolsz, miért vett mégis karjára az idő?
Cosa pensi, perché il tempo ti prese a benvolere?
S a szív, a máj, a szárnyas két tüdő,
Il cuore, il fegato, i due lobi del polmone,
a lucskos és rejtelmes gépezet
quel macchinario zaccherato e misterioso fanno
hogy szolgál... ó miért? s a rettentő virág
un buon servizio…ma perché? quel fiore infausto,
nem nyílik még husodban tán a rák.
il cancro, non stara mica alignando nel tuo corpo.
KÖLTŐ
Il poeta
Születtem. Tiltakoztam. S mégis itt vagyok.
Son nato. Ho protestato. Eppure sono, qua.
Felnőttem. S kérdezed: miért? hát nem tudom.
Son cresciuto. Mi domandi: perché? mah! chi lo sa.
Szabad szerettem volna lenni mindig
Avrei voluto essere sempre un uomo libero,
s őrök kisértek végig az uton.
lungo la strada gli aguzzini mi hanno scortato.
A HANG
La voce
Jártál szellőtől fényes csúcsokon,
Sei stato sulle cime lucidate dal vento,
s láttál, ha este jött, a hegyre töppedt
hai veduto al tramonto, una capriola quieta,
bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát;
inginocchiata nella macchia avvizzita;
láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet,
hai veduto gocce di resina sul tronco del'albero,
s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni
giovinetta nuda, dal fiume passare sulla sponda,
s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár...
e si posò un grande cervo volante sulla mano tua...
KÖLTŐ
Il poeta
Rabságból ezt se látni már.
Dalla prigionia non si vede neppure questo.
Hegy lettem volna, vagy növény, madár...
Fossi nato montagna, una pianta o un uccello…
vigasztaló, pillangó gondolat,
Pensiero consolante, di un attimo,
tünő istenkedés. Segíts szabadság,
fugace pensiero divino. Oh, Libertà,
ó hadd leljem meg végre honnomat!
aiutami a trovare, finalmente la mia Patria!
A csúcsot ujra, erdőt, asszonyt és bokrokat,
La cima di nuovo, il bosco, la donna e cespugli,
a lélek szélben égő szárnyait!
le ali dell'anima che si bruciano nel vento!
És megszületni ujra új világra,
Nascere di nuovo, in un mondo nuovo
mikor arany gőzök közül vakít
quando accecante, tra i vapori dorati,
s új hajnalokra kél a nap világa.
si alza il sole sui primordi dei giorni.
Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell,
Tutto tace, tace ancora, ma alita la tempesta,
érett gyümölcsök ingnak az ágakon.
dai rami pendono frutti maturi.
A lepkét könnyü szél sodorja, száll.
vento leggero trasporta la farfalla, vola,
A fák között már fuvall a halál.
e tra gli alberi, oramai la morte sospira.
És már tudom, halálra érek én is,
Ormai lo so, mi sto preparando alla morte,
emelt s leejt a hullámzó idő;
l’onda del tempo mi rialza, mi molla;
rab voltam és magányom lassan
sono stato prigioniero, la mia solitudine
növekszik, mint a hold karéja nő.
come la luna crescente aumenta.
Szabad leszek, a föld feloldoz,
Sarò libero, mi assolverà la terra,
s az összetört világ a föld felett
e il mondo, distrutto sulla terra,
lassan lobog. Az írótáblák elrepedtek.
piano avampa. Le tavolette son crepate!
Szállj fel, te súlyos szárnyu képzelet!
Vola in alto, fantasia dalle ali pesanti!
A HANG
La voce
Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik;
Ondeggia la frutta, cade, se è matura;
elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld.
ti calmerà, pien’ di ricordi, la terra profonda.
De haragod füstje még szálljon az égig,
Il fumo della tua rabbia salga ancora fino al cielo:
s az égre írj, ha minden összetört!
scrivi sul cielo, se ormai è tutto perduto!
1943. március 15.