Lucian Blaga, erdélyi román költőnek abból az alkalomból, hogy "Zamolxe" című drámai költeményét a kolozsvári Magyar Színház magyarul bemutatta.

Al poeta rumeno, Lucien Blaga, in occasione della rappresentazione teatrale del suo poema drammatico, intitolato “Xamolxe”, dalla parte del Teatro Ungherese di Cluj – Napoca

Rég rebesgetik, hogy a lelked arca

Da tempo corre voce che il viso della tua anima

A lelkem arcához hasonlatos.

Somigli al viso della mia anima.

Költészeted titok-tükrében

Ieri ti ho veduto nello specchio segreto

Tegnap megláttalak:

Della tua poesia:

Igaz.

E’ vero.

A rengeteg két ellenkező végén

Dimoravamo agli antipodi

Lakoztunk, Te meg én.

Di un infinito: tu ed io.

Egymásról azt sem tudtuk, hogy vagyunk.

Non sapevamo dell’esistenza un’dell’altro.

Mint kősziklák álltunk: én itt, Te ott.

Stavamo come due rocce: io qui, Tu là.

S az. erdő zúgása, s az ég zengése

Eppure lo stormire della foresta, la sonorità del cielo,

Belőlünk mégis egy visszhangot csalt.

Dentro di noi lo stesso eco aveva generato.

Kinyujtanám most feléd a kezem.

Or’ tenderei la mano verso di te.

És mégse nyujtom ki.

Eppure non la tendo.

Fekete erdő van közöttünk,

Tra di noi v’è una foresta nera.

Keserű árok van közöttünk,

Tra di noi v’è un fossato amaro,

Ledöntött szobrok, elnémult harangok

Tra di noi, statue abbattute, campanili smorzati

Kísértenek közöttünk.

S’aggirano come fantasmi.

Tudom: Te mindezekről nem tehetsz.

Lo so: per tutto questo Tu colpa non ne hai.

De hordozod a "győztes" végzetét,

Tu sopporti la sorte del “vincitore”,

Amint az elbukottét hordom én.

Come io quello del fallito.

Kolozsvár, 1924 március

Cluj – Napoca, marzo 1924