Hajdanában, amikor még
Il magiaro parlò così una volta:
Így beszélt a magyar ember:
"Se causa che sia causa",
Ha per, úgymond, hadd legyen per!
(e questo non troppo tempo fa).
(Ami nem volt épen oly rég) -
Nei dintorni del Tibisco
Valahol a Tiszaháton
visse un contadino: Paolo,
Élt egy gazda: Pál barátom,
e Pietro, il suo vicino,
S Péter, annak tőszomszédja;
di loro parla questo verso.
Rólok szól e rövid példa.
Pietro e Paolo
Péter és Pál (tudjuk) nyárban
- come tutti sanno -
Összeférnek a naptárban,
nel calendario d'estate
Könnyü nekik ott szerényen
tanto d'accordo vanno.
Megárulni egy gyékényen;
Là è facile, starci calmi,
Hanem a mi Péter-Pálunk
ma attorno la casa dei nostri
Háza körűl mást találunk:
troviamo ben altra cosa:
Zenebonát, örök patvart,
bisticcio, lite continua,
Majd felfordítják az udvart;
chiasso infernale,
Rossz szomszédság: török átok,
la vicinanza travolge;
S ők nem igen jó barátok.
è una iella aver vicini nemici
Ha a Pál kéménye füstöl,
e loro non sono proprio amici.
Péter attól mindjár’ tüszköl;
Se acceso il caminetto di Paolo,
Ellenben a Péter tyukja
a Pietro il fumo dà subito fastidio,
Ha kapargál
Ma se la gallina sua razzola,
A szegény Pál
a Paolo quasi butta giù la casa.
Háza falát majd kirugja;
Si dibatte di questo e di quello
Ebből aztán lesz hadd-el-hadd,
che risuona tutto il giardino.
Mely a kert alá is elhat!
Non cede né l'uno né l'altro
Ez sem enged, az se hagyja,
e si combattono tutti i membri
S a két ház kicsínye, nagyja
delle loro case, piccoli e grandi,
Összehorgolnak keményen,
si abbaiono pure i loro cani,
Mint kutyájok a sövényen
accaniti contro i buchi nelle siepi.
Innen és túl összeugat
S eszi mérgében a lyukat.
Ma vengo al punto ora
da quando ci si ricorda,
De, hogy a dologra térjek,
un albero stupendo di noce
Emberemlékezet óta
nel giardino di Paolo c'è.
Állott egy magas diófa,
Un ramo di esso però
Díszeűl a Pál kertjének.
da Pietro arrivò,
A szomszédba nyult egy ága,
ma lui saggiamente non lo tolse,
Melyet Péter, minthogy róla
perchè così gli cadde qualche noce.
A dió is odahulla,
Bölcsen eltűrt, le nem vága.
E succede che un giorno
Történt pedig egy vasárnap,
proprio su quel ramo
Hogy a fentírt fülemile
si posò un usignolo;
Ép’ a közös galyra üle,
lo scelse come altare
Azt szemelvén ki oltárnak,
e voleva ringraziare
Honnan Istent jókor reggel
Dio per tutto il bene
Magasztalja szép énekkel:
con il suo canto felice.
Megköszönve a napot,
Salutare il bel sole
Melyre, im, felvirradott.
che era ora nascente,
A sugárt és harmatot,
la rugiada e il raggio,
A szellőt és illatot;
venticello e profumo,
A fát, melynek lombja zöld,
l'albero dalla fronda verde,
A fészket, hol párja költ,
in cui ha il nido, dove
Az örömet, mely teli
la sua compagna cova,
Szivecskéjét elteli;
e per tutta la gioia,
Szóval, ami benne él
che riempie il suo piccolo cuore,
S mit körében lát, szemlél,
insomma per tutto il bello
Azt a pompát, fényt és szint,
che gli sta dentro e lo circonda,
Mely dicsőség
per tutti i colori, luce, pompa;
- Semmi kétség -
per tutto, che senza dubbio,
Ő érte
per lui fu creato proprio.
Jött létre
Csupán ő érette, mind!
E fu tanto bello il suo canto,
Elannyira, hogy Pál gazda,
che Paolo che lo stava ascoltando
Ki gyönyörrel ott hallgatta,
con grande gioia esclamò:
Így kiáltott örömében:
"Mio Dio,
„Istenem uram,
come fischia bello
Beh szépen
il mio uccello!"
Fütyöl ez az én madaram!”
"E' sua solo l'ombra!
„Kendé bizony az árnyéka!
senno dirò una brutta cosa!"
Mert olyat mondok, hogy még a...”
dall'altro lato della siepe
Hangzik átal a sövényen
si sente una parola scortese.
Egy goromba szó keményen.
"E di chi sarebbe" - scatta Paolo -
„Hát kié - pattogja Pál -
"quando sta sul mio albero"?
Mikor az én fámra száll?”
"Ma si sente sul mio podere,
„De az én portámon zengett:
come vi potrebbe spettare?"
Hogy illetné a fütty kendet!”
Ma Paolo non cede per niente
Pál nem hagyja: őtet uccse!
figuriamoci Pietro, lui neppure.
Péter ordit: ő meg úgyse!
E parola segue parola,
Többrül többre, szórul szóra,
offesa ad offesa,
Majd szitokra, majd karóra,
si salta attraverso la siepe
Majd mogorván
e vengono poi ai pugni,
Átugorván
si strappano capelli,
Ölre mennek, hajba kapnak;
e se ne danno di santa ragione,
Örömére a szent napnak
il giorno rendendolo felice.
Egymást ugyan vérbe-fagyba, -
E si lasciano pestati a sangue,
Hanem a just mégsem hagyva.
ma non si deve lasciar perdere,
la giustizia deve trionfare.
Pál azonban bosszut forral,
És ahogy van, véres orral
Paolo però trama vendetta
Megy panaszra, bírót búsit,
e così come sta allora,
S melyet a vérszenny tanúsit
col naso sanguinante
A bántalmat előadja.
và dal giudice a lamentarsi
Jogát, úgymond, ő nem hagyja,
mostrando il suo naso
Inkább fölmegy a királyig
come prova del malfatto.
Térden csúszva: de a füttyöt,
Il suo diritto, disse,
Mely az ős diófárul jött,
non lo lascia, e se deve,
Nem engedi, nem! halálig.
andrà dal re fino a Buda
Nyomatékul egy tallért dob
anche sulle ginocchia.
Az igazság mérlegébe,
Perchè il canto che veniva
Mit a biró csúsztat a jobb
dalla sua vecchia noce
Oldalon levő zsebébe.
non lo lascia,
no, fino alla morte.
Pétert sem hagyá pihenni
E per dare maggior peso
A nagy ártatlan igazság:
alla parola, butta un tallero
Nem rest a biróhoz menni
nel piatto della bilancia,
Hogy panaszát meghallgassák.
che serve la giustizia.
Így s úgy történt, - elbeszéli,
Prontamente,
Övé a fütty, ő azt véli:
il giudice lo mette
Nincs vármegye,
nella tasca destra
Ki elvegye,
della sua giacca.
Nincsen törvény, nem lehet per,
Hisz azt látja Isten, ember! -
Neppure Pietro si dà pace
De, hogy a beszédet össze
per l'ingiustizia così grande,
Annál jobb rendben illessze,
come potrebbe riposarsi?
Az ütlegből sokat elvesz
Và dal giudice a lamentarsi.
És a joghoz egy tallért tesz,
E racconta tutto: il canto è suo,
Mely is a birói zsebben
senza dubbio, e non c'è potere
Bal felől, a szív iránt,
che glielo potesse togliere,
Meghuzódik a legszebben.
né legge né causa,
perchè è chiaro come il sole,
Felderűle a kivánt
il canto suo, che dev'essere.
Nap, mely a vitát eldöntse,
Ma per convincere più facilmente,
Hogy a fülemile-pörben
sulle botte un pò tace,
Kinek szolgál a szerencse.
e aggiunge un tallero,
Ámde a birót most cserben
al diritto suo,
Hagyja minden tudománya,
che il giudice si mette
És ámbátor
proprio sopra il cuore
Két prokátor
nella tasca sinistra
Minden könyvét összehányja,
della sua giacca.
S minden írást széjjeltúr is:
Ilyen ügyről,
Ed ecco che finalmente arriva
Madárfüttyről,
il giorno della sentenza
Mit sem tud a corpus juris;
in cui il povero giudice
Mignem a biró, haraggal
in nome della legge deve dire
Ráütvén a két zsebére
a chi spetta il canto
S rámutatván a két félre,
dell'usignolo famigerato.
Törvényt monda e szavakkal
Ma lui non sa proprio che fare
A szegény fülemilére:
e sebbene si consulti
Hallja kendtek!
con tutti i codici della legge
Se ide nem, se oda nem
di un caso simile non si tratta,
Fütyöl a madárka, hanem
non sa niente il corpus juris.
(Jobb felől üt) nekem fütyöl,
Così con grande rabbia
(Bal felől üt) s nekem fütyöl:
e battendo le sue tasche
Elmehetnek.
si rivolge ai contendenti
e detta legge: "Sentite:
Milyen szép dolog, hogy már ma
l'usignolo non canta né qua né là,
Nem történik ilyes lárma,
ma (battendo la tasca destra) a me canta,
Össze a szomszéd se zördül,
e (battendo la sinistra) a me canta,
A rokonság
e ora signori andate via".
Csupa jóság,
Magyar ember fél a pörtül...
Però che bella cosa
Nincsen osztály, nincs egyesség
che questo non succede ora,
Hogy szépszóval meg ne essék,
alla causa nessuno arriva,
A testvérek
tra vicini non si litiga,
Összeférnek,
e i parenti son tanto bravi,
Felebarát
non c'è legame o classe
Mind jó barát:
dove la parola gentile non fosse.
Semmiségért megpörölni,
Vanno d'accordo i fratelli,
Vagy megenni, vagy megölni
tutti i prossimi sono amici,
Egymást korántsem akarja.
per un nonnulla come questo
De hol is akadna ügyvéd
nessuno farebbe mai causa,
Ki a fülemile füttyét
ammazzarsi, azzannarsi,
Mai napság felvállalja!?
chi potrebbe mai arrivarci?
Ma recentemente
1854.
non ci si immagina neppure
di trovare un avvocato
ad assumere un tale caso.