Részletekben halok meg: érzem.
Morirò un po’ alla volta: me la sento.
Talán egy kissé gyorsan éltem,
Forse avrò vissuto troppo velocemente,
Vagy a szívem volt kissé nagy tán
O forse avevo il cuore troppo grande
És hogyha megtelt néha adtán,
E se a volte, quasi quasi traboccava,
Csupán az élet pillanatján,
La mia anima su un‘istante della vita
A perc üdvén csüggött a lelkem...
Sulla salvezza del minuto era appesa…
Mindegy. Sorsom megérdemeltem...
M’è indifferente. Avevo meritato la mia vita…
Csalóka álmok léha bábja
Fantoccio frivolo dei sogni illusori,
Nyűgként minek jön a világra?...
Come impiccio, perché viene al mondo?...
Kinek nem kell a tucat-élet,
A chi non piace la propria vita dozzinale,
Egész szépen aludni térhet,
Può anche tornar a casa dal padre,
Ha elhamvasztja önnön lángja,
Se non ha più né polmone, né speranza,
Ha nincs tüdője s nincs több álma...
Se s’è incenerito dalla propria fiamma…
...Ablakomon beárad fojtón
…Dalla mia finestra penetra soffocante
A ködös ősz hűs levegője...
L’aria fresca dell’autunno nebbioso…
Kinézek: egy szemetes udvar,
Guardo fuori: un cortile pieno di rifiuti,
Középen egy pár cserje nőve.
Al centro un paio di cespugli stentati.
A lomb, levél lehullott régen...
La fronda, le foglie da tempo son cadute…
Egy pár hervadt, fonnyadt levélen
Eppure il cespuglio un paio di foglie vizze
Mégsem adott túl még a cserje,
Non ha intenzione di lasciar’ andare.
A többi már a sárba verve...
Tutte le altre finite nel fango, calpestate…
Azt mondják, hogy így ősszel olvad
Si dice, che l’anima diventa tutt’uno
A lélek át az elmulásba,
Nel trapasso con l’autunno.
Az elfonnyadt ifjú arcokból
I giovani visi avvizziti a quest’ora
Ilyenkor lesz halotti lárva,
Diventano crisalidi dei morti,
Ilyenkor lesz múlttá az élet...
E la vita da quest’ora in poi diventa passato…
Engem nem köt semmi igéret,
Non son legato da nessuna promessa,
A nagy mindegyre esküszöm már,
Giuro che non m’importa più niente,
Óh, de az az utolsó részlet:
Ma non lo nego, quel ultimo tratto:
Attól, csupán csak attól félek...
Quello, solo quello m’incute spavento…
Ha feltámadnak mind az álmok,
Oh, se tutti i sogni si resusciteranno,
Ha fölkeresnek mind az árnyak -
Tutte le ombre verranno a trovarmi,
Óh, e rémes elszámolásnak
La resa dei conti, ahimè, quell’ora
Órájától reszketve félek!
Terribile mi fa tremare di paura!
De, hajh, az örök csendes éjet
Ma, ahimè, l’eterna notte silenziosa
Nagy kínnal kell megérdemelni:
Si guadagna solo attraverso una grande
És én meg fogom érdemelni!...
Sofferenza. Ed io l’avrò guadagnato!...