Brummog a bőgő, jaj, be furcsa hang,

Ruggisce il contrabbasso, tal melodia strana,

Beléjekondul a repedt harang,

S’intromette anche la campana fessa,

Kutyák vonítanak a holdra fel,

Cani ululano cupamente alla luna,

A túlsó parton varjúraj felel.

I corvi rispondono dalla sponda opposta.

Brummog a bőgő, asszony lett a lány,

Ruggisce il contrabbasso, la sposa s’è fatta donna,

Az élet itt nem móka s nem talány,

La vita qui non è fatta di burle e di enigma,

A bort megisszák, asszonyt megverik

Il vino viene bevuto, la donna conciata,

És izzadnak reggeltől estelig.

E si suda dal mattino alla sera.

De télen, télen a világ megáll

Ma d’inverno, d’inverno il mondo si ferma,

És végtelen nagy esték csöndje vár,

Il silenzio delle infinite sere ci aspetta,

Az ember medve, alszik és morog.

L’uomo orso dorme e brontola nel sonno,

Benn emberek és künn komondorok.

Dentro gli uomini, fuori il cane, suo fedele amico.

Brummog a bőgő, elhervad a hold,

Ruggisce il contrabbasso, anche la luna si spegne,

Fenékig issza a vőfély a bort,

Il paraninfo svuota fino in fondo il suo bicchiere,

Már szürkül lassan a ködös határ,

Albeggia piano sulla landa dalla nebbia coperta,

És a határban a Halál kaszál…

Nei campi, la Morte falciatrice vaga.