Elbújt előlünk az irgalom napja,

Davanti a noi s'è nascosto il giorno della clemenza,

ronggyá olvastuk már a bibliát,

a forza di leggere s’è sbrindellata la bibbia,

s a harsonás, ítéletes világvége,

lo squillante annuncio del giudizio finale

ki tudja, merre még.

chissà dove si trova ancora.

Az őszre tél és újra nyár -

L’autunno, l’inverno, poi di nuovo estate –

ha fűtjük is, hideg a szobánk.

seppur riscaldata, la nostra stanza è fredda.

Plátót és Kantot betéve tudjuk,

Platone e Cant ormai sappiamo a memoria,

odvasakat ásítunk.

facciamo grandi sbadigli dalla noia.

Mintha pályaudvaron ülnénk,

Come se stessimo seduti alla stazione,

únosan valami vonatra várva.

aspettando qualche treno svogliatamente.

A bölcsebbek mereven mosolyognak:

I più saggi, con un sorriso irrigidito:

ők már tudják, hogy semmi se jön.

loro lo sanno già, che non verrà niente.

De jaj lenne nekik, ha mondanák,

Ma guai a loro se lo dicessero ad alta voce,

ezer jaj, hogyha nevetnének:

mille volte guai se osassero ridere:

A tömlöcökben nem fér el a jajgatás,

nelle prigioni non ci stanno più i lamenti,

az őrültek háza zsúfolva van.

e i manicomi sono strapieni.

Unatkozó emberek karácsonyfát

Uomini annoiati in piazza principale

gyújtottak a főtér közepén.

hanno acceso un albero di natale.

Belefürdünk gyermekesen a lángba.

Come bambini ci deliziamo nella sua luce.

Egy sovány pap beszél.

Or sta parlando un smunto prete.

Azt mondja, hogy sokat kellene sírnunk,

Dice che dovremmo piangere molto,

nagyon rosszak vagyunk.

siamo tanto cattivi.

S mi letérdepelünk és kórusban zokogunk:

Noi ci prostriamo e piangiamo in coro:

Miserere! Miserere! Miserere!

Miserere! Miserere! Miserere!