Én eltűnök már a művem mögött,

Io scompaio ormai dietro la mia opera,

Mint horpadt sír a virágok alatt

Come sotto i fiori la tomba ammaccata,

Mint sápadt, elgyötört hajnali hold,

Come la spossata, pallida luna mattutina,

Ha tért foglalva felbukkan a nap.

Quando il sole espugnando il cielo, s’affiora.

Én eltűnök már a művem mögött,

Io scompaio ormai dietro la mia opera,

Mint repkény alatt elsüllyed a rom,

Come sotto l’edera sprofonda la rovina,

Mint délibábos felhőzet mögött

Come dietro una nuvola di miraggio,

Elrejtőzik a kietlen orom.

Si nasconde la cima desolata.

Virágok alatt ne keresd a sírt,

Sotto i fiori inutile cercare la tomba,

Napfényben holdat keresni: minek?

Cercar’ la luna nella luce del sol’, a che serve?

Repkény alatt rom, felhőn túl orom:

Sotto l’edera la rovina, oltre nuvola la cima:

Nincs abból haszna, élve senkinek.

Non vi è alcun beneficio per nessun vivente.

Virág, repkény, napsugár, délibáb,

Fiore, l’edera, raggi del sole, miraggio,

Hirdessétek, hogy bennetek vagyok,

Annunciate che dentro di voi son presente,

S ki mögöttetek, alattatok van,

E coloro che vi sono di dietro o sotto,

Az már csak sír, rom, halvány hold, halott.

Son solo tomba, rovina, luna pallida e morte.